Ablakpárkányomra ereszkedett a Hold. Hangtalanul lopódzott ide, akár csak a macska a puha talpain.… [more]
29, kipipálva. Ha nem csinálok hülyeséget, és nagyjából minden marad a helyén, lesz 30, 31, 32, 33… Csak így lazán! Mert a születésnap nem misztikum, nem is egy projekt részdátuma, nem figyelmeztet, nem elszámoltat, nem összegez és nem a változás mérőszáma. Van és kész. Az vagyok most is, aki voltam, mikor megszülettem, és már az is maradok, amikor meghalok. →
Az a büdös nagy igazság, nem szeretünk meghalni. Sem egészben, sem részben, sem egy-egy pillanatban. Pedig az emberben, abban, amit én ismerek, magamban és akiket szeretek, mind ott van az erő, amely tudja, és csak is így képes létezni, hogy egyszer majd nem lesz az általunk ismert formájában. Viszonyom a nemléthez; apám halálának története. →
Meghalt egy fiú, és vele halt egy illúzió. Az egyetemista lét magának való, önfeledt világát ugyanúgy darabokra tépte ugyanis a három gyilkos golyó, ahogy a 19 éves kaposvári fiú testét is. Az eddig csak elvétve előforduló öngyilkosságok után most valaki úgy gondolta más helyett dönt az életéről. →
„Régen hogy hívták azt a nőt, aki teherbe esett? Áldott állapotban volt. Aztán jött a másállapot, majd az állapotos kifejezés, aminek már a tónusa is negatív, aztán jött a terhes, amiben már implicite benne van, hogy a nőnek teher, hogy anya lesz.” - Végképp megváltozott az anya-apa szerep, és ebben a szülő-gyerek viszony is. Gyűjtés a témában: férfi szorongás, női kényszer, álságos GYES. →
Hasba rúgott egy terhes tanárnőt a diákja. Az eset nem a napokban és nem is Pécsett történt, a baranyai megyeszékhelyhez csupán rokoni szálak fűzik a fiatalasszonyt. Az aprónak egyáltalán nem nevezhető inzultusról csak most, egy év elteltével beszélt tágabb családi körben. Félt. Ki tudja, kinek a fülébe jut az ő „panaszkodása.” Az innen-onnan hallott, hírműsorokban leadott beszámolók gyakran tudósítottak ugyanis halálosan fenyegető anyáról, apáról, tettlegességig fajuló, a szülői értekezleteket követő négyszemközti „beszélgetésekről”. →
Meghalt Cseh Tamás. Szokatlan dolgot művelt velünk: kifacsarta a lelkünket, hogy aztán annak minden cseppjét a felmosólavórból nézzük vissza. Kíméletlenül tükröt állított elénk, életdalai akkor találtak meg minket, amikor a legnagyobb szükségünk volt rájuk. Aki valaha is látta, szuggesszív előadásmódja pillanatokon belül rabul ejtette. Aki nem találkozott vele, akár nézőként, akár közelről, személyesen, úgy járt, mint az, aki csak vágyott, hogy hangszeren játsszon, de csak a lemezjátszó bekapcsolásáig jutott. →
Azért most már lassan öt éves a Yonderboi Splendid Isolation c. albuma, de mind a mai napig nem sikerül megemésztenem. Pontosabban folyamatos emésztés alatt van, ami azt jelenti, hogy a végtelenségig hallgatható, bármit kell írni, olvasni, tökéletes társ, és bizony sokszor előfordul, hogy jó, akkor most álljunk meg, mert tombolni kell. Yonderboi mellett még Zagar zenéje pontosan az a muzsika, ahol nem a stílus, hanem a mondanivaló a fontos. →
Ha már elég sokáig nem írtam, legyen itt valami extra, kicsit több, mint betű és képek. Magamat megvágva 
2 perc 6 másodpercben foglalom össze az elmúlt egy évet és egy születésnap tanulságait. →
Lujoba © 2007-2011 | Powered by WordPress | 
Bejegyzések (RSS) |
Hozzászólások (RSS) | Theme: Ulap from plus63.net, modified by Lujoba.
