11 km magasan, kis hátszéllel 890 km/h, Linz fölött. Túl vagyok egy instant levesen, amit árulni kéne nemcsak repülőn, hanem boltokban is, mert sokkal jobban ízlett, mint a „földi” kaja. Talán az tette izgalmassá, hogy ebben azért volt a szárított, (előfőzött?) tésztán vmi más is: igazi szárított ízű „zöccségek”: borsó, kukorica, répa. Talán ennyi. Meg vmi zöld aprított. Hehehe…
Janka szokás szerint rárabolt, pedig váltig állította, nem kér semmit. Mindegy, 750 Ft (3euro) megérte, ilyet is kipróbáltam. (Amúgy már nem izgul annyira.)
Bár már jócskán sötét van, felszálláskor éppen azon az oldalon ültünk (jobb), ahol szépen látni lehetett a vidék által is „nagyra” becsült fővárosunkat. A panoráma különlegessége: pont fordultunk, tehát nem kellett nyaktörő pozitúrában lefelé nézni, a gép oldalára dőlve biztosította számunkra a totál képet. Lánchíd, Duna, Parlament, ilyenek…
Most egy kicsit rázkódunk… )
ui.: mindenki megnyugtatására: nem a gépen léptem föl mobillal a netre. 