Bizonyára mindenki észlelte, hogy a hetente két-három alkalommal jelnetkező bejegyzéseim az utobbi hónapban megritkultak. Nos, ennek több oka is van, de semmiképpen nem a gondolatok hiánya. Talán még azzal a fél-egy órával sincs gond, ami egy-egy bejegyzés jelent. Inkább arról van szó, hogy túl sok a gondolat egyszerre. Sokszor elég komplexek, és nincs szabad tároló, ahol ki lehetne bogozni ezeket. Hogy egyik kedvenc hasonlatommal éljek; olyan ez, mint mikor a számítógép memóriája kevés. Ahhoz, hogy feldolgozza a beérkező adatokat, több időre van szüksége. És hogy mikor, hogyan lehet plusz időt csenni? Erről mindig gondoskodik valaki, vagy valami. Most éppen az, hogy idén már harmadik alkalommal kapott el a köhögős, náthás, lázas állapot. Kicsit "nekünk Mohács kell" alapon majdnem három napra le is radírozott, és még most is pihengetek. Hülyén hangzik, de örülök neki. Az első láz utáni napon hirtelen összeállt minden, sőt, a fejemben új és új gondolatok keresik a helyüket. Ebből néhányat hamarosan megírok, néhányat még nem írhatok le. De a lényeg: gyakrabban jelentkezem. A türelmet köszönöm.