Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem egyik karán olyan információáramlási modell létrehozásán dolgozom, amely a szervezet minden egysége számára mátrixszerű csatlakozási pontokat teremt a különböző formális és informális csatornákhoz. Ennek magja a hallgatók által üzemeltetett rádió, tv, online szerkesztőség, amely képes arra, hogy a hallgatók, mint ügyfelek visszajelzéseit, megfelelően prezentálja a kar vezetése felé, ugyanakkor ellátja, ill. jellegtől függően segíti a kar vezetésének kommunikációját. Ehhez a térhez kapcsolódnak a szervezeti egységek, amelyek információit a „hírgazdák” segítségével pontosan, megfelelően előkészítve célba lehet juttatni. A modell értéke, hogy releváns mintát képes nyújtani a hallgatók számára a napi szintű újságírási, szerkesztői gyakorlatról, ugyanakkor megfelelő garanciákkal képes ellátni a szervezet pr tevékenységét, és egyéb irányú kommunikációját is.
Ezzel egy időben ellátom a kari honlap szerkesztését, tartalommal való feltöltését, és közreműködöm a PTE központi weboldalának kari adaptációjában. Óraadóként félévente szemináriumot tartok felsőbb éves hallgatóknak hálózattan, hálózati társadalom témakörben, első sorban Manuel Castells munkáságát feldolgozva.
Korábban éveken át aktív tagja voltam a Hallgatói Önkormányzatnak, hol delegált, hol választott, hol szerződéses munkatársként. Szerveztem komoly- és könnyűzenei koncerteket, vezettem gólyatáborokat, szerkesztettem weboldalt, fotóztam rengeteget. Minden, a nyomtatott sajtóban előforduló pozícióban megfordultam. Legvégül másfél, majd fél évig voltam a kari lap főszerkesztője, ill. felelős szerkesztője.
Jelenleg is a tanulok, ha minden jól megy, és miért ne menne, 2008 tavaszán szerzem meg PR szakértő második diplomámat.
Beszélek németül, egy hónap alatt fel tudom frissíteni munkanyelvi szintre, angol nyelvterületen pedig nem lehet már eladni. Angolból 2008 tavaszán nyelvvizsgázom.
Játszom hegedűn, brácsán, tizenhat évnyi zenetanulás van mögöttem. Egy szerencsétlen ínhüvelygyulladás következtében sokáig nem játszhattam. Mostanában – szerencsére – egyre többször veszem elő a hangszert.
Régen inkább csak kedvtelésből, ma már egyre komolyabb foglalkozom fotózással.
Többen is mondták, naiv vagyok. Jó értelemben naiv. Vállalom, hiszen mindig teljes mértékben tudom, ismerem a realitásokat is. Ettől függetlenül azonban jólesik szebbnek látni a világot, mint amilyen valójában. Mert akkor pontosan olyan lesz, amilyennek látni szeretném.
Bejegyzések (RSS) 
Hozzászólások (RSS)