_Piros hóember, zöld hóember
Unokaöcsém zongorát látva, egy reggeli ébredést követően, húga vokálozásával kísérve, elénekelte első, Piros hóember, zöld hóember című/szövegű slágerét. Ebben aztán ott van minden: refrén, katarzis, líra…
)
Unokaöcsém zongorát látva, egy reggeli ébredést követően, húga vokálozásával kísérve, elénekelte első, Piros hóember, zöld hóember című/szövegű slágerét. Ebben aztán ott van minden: refrén, katarzis, líra…
)
Talán még soha nem készült ilyen jó magyar koncertfim (még Ákosikoné sem), mint a most kiadott, és egyetlenegy alkalommal az ország 24 városában bemutatott Kispálfilm, a Napozz Holddal. →
Még szeptember 1-jén Alexander Balanescu és a pécsi Singas Project lépett színpadra a kedves kis Kultúrkertben. Videók.
Spontán színnielőadás szülőknek és gyerekeknek egyaránt a soproni Bánfalvi Óvodában. Ilyen kisdedóvókat mindenhová!
A szószparkos pszichomókus Mekibácsi óta tudjuk, a drog rossz, a drog nagyon rossz, érteeeeeeem? Persze egy-két dzsóba az életben még senki nem halt bele, de egy-két dzsóval sokszor az életben már komoly problémák lehetnek. Dr. Csernus elmondja tíz percben, miért. →
Gyakorlatilag azt írja Valuska László (nagy magas ember, az Index.hu impresszuma szerint a kulturális rovat vezetője egyik szerzője), hogy a Pécs Kulturális Fővárosa cím valójában egy hatalmas szopás. Úgy mond véleményt, hogy lejön néhány napra, majd megmondja a tutifrankót, böffent pár darab, amolyan Indexes szófordulatot, és uzsgyi. Le vagytok ti szarva pécsi parasztok! Arra nem is gondol a butapesti budapesti fiatalember, hogy magából csinált hülyét, nem Pécsből. →
Bármennyire is egyre nehezebb a délvidéken élni, Pécs mindig is képes volt előrukkolni valami újdonsággal. Nem a mindenkori városvezetés blamáira gondolok, hanem arra az itt élő, alkotó közösségre, amely folyamatosan a semmiből építi azt a várat, amitől Pécs igazán az, ami. Most éppen a helyi InterMagyar Kulturális Egyesület rukkolt elő a ZION-nal, azzal a Zenész Ifjúsági Otthonnal, amelyhez hasonló talán csak Butapesten Budapesten létezik. →
Idén ismét nem jutottam el vízitúrázni, de némi kárpótlást jelentett a Tisza-tavi motorcsónakozás. Keresztapám gépének és unokatesóm vezetésének
hála jópárszor tanyáltam a vízen. Jótanács: kössük magunkra jól a mentőmellényt, különben 40 km/h-nál nemcsak a víz, hanem a mellény is hatalmasat üt. A csobbanás pillanatában kiugró hal sajnos nem látszik a felvételen. →