_Valóságfilm: Üvegtigris 3.

Az Üvegtigrisnek mindig sikerült valahogy a valóságba markolnia, hol sikeresen (első rész), hol sikertelenül (második rész), hol fantasztikusan (harmadik rész). Az utolsó próbálkozás remek sztorival, kiváló színészi alakításokkal, hazai produkciótól ritkán látott kép- és hangminőséggel vár minket.

Már-már el is felejtettük, honnan származnak a Sanyis poénok, amikor lecsapott ránk karácsony előtt az Üvegtigris 3. Az első pár perc után, amikor egy animált papírsárkány repdesett a bevezető snitt alatt, látható volt, nem spóroltak a pénzzel! Ahogy múltak a hosszú másodpercek, úgy kattogott bennem a pénztárgép: csak az első pillanatok árából máris ki lehetne hozni egy tisztességes amatőr játékfilmet. Ez nem fanyalgás, sokkal inkább öröm, mert legalább áldoztak rá a szponzorok, kaptak is érte kb. 1 percnyi megjelenést a 100-ból.

És milyen jó, hogy így lett! Végre a néző hollywoodi minőségben; kristálytiszta képpel, és ha nem is minden részletében kimunkált, de legalább érzékelhető 5.1-es hanggal izgulhatta, nevethette végig a közel két órát. Nem láttam még magyar filmtől ilyen minőséget.

Lelkesedésem a sztori iránti is töretlen. Lali kattan egyet fejben, és egy Bentlyt elkötve hirtelen Budapesten találja magát egy luxusvillában, luxuskurvával, luxusfelséggel és luxusszeretővel. Szedett-vedett társai szakadt Ladával, rendőrutóval, a Bently „megtréfált” tulajdonosával a nyomában. Előkerül egy táska pénz is, „úgy ránézésre 60 millió”, hogy hirtelen álmoknak adjon szárnyat, és hogy az álmokat le is törje nyomban, hogy a nap és a film végére minden a helyére, a mi megszokott kis sírvavígadós, keserédes valóságunkba térjen vissza.

Az Üvegtigris 3-on nem csak röhögni lehet. Sírni is. Leleplezi a mocskos módon szerzett 60 milliót, átvert és kihasznált gazdag nők üres életét, kevesek felháborító, túlzásba vitt kiváltságait, magunknak hitt illúziót, még a becsületes munkával létrehozott, csak szeméttelepre elég Üvegtigris büfét is.

Rudolf Péter rendező/főszereplő/társforgatókönyv író nagyon is belemarkolt a magyar valóságba. Vigyorogva, fogpiszkálóval a szájában középső ujjat mutatott az alvilágnak asszisztáló ügyvédeknek, politikusoknak: kapjátok be, a világ még nem rólatok szól!

Kötelező minden valóságszeretőnek.

Üvegtigris 3

színes, magyar vígjáték, 100 perc, 2010 (16 éven felülieknek)

rendező: Rudolf Péter
forgatókönyvíró: Búss Gábor Olivér
operatőr: Kapitány Iván
díszlettervező: Molnár Gyula
dramaturg: Hársing Hilda
jelmeztervező: Breckl János
producer: Pataki Ági, Kovács Gábor
gyártásvezető: Kukucska Zsolt
vágó: Kiss Wanda

szereplő(k):
Rudolf Péter (Lali)
Reviczky Gábor (Gaben)
Gáspár Sándor (Róka)
Szarvas József (Cingár)
Horváth Lajos Ottó (Sanyi)
Csuja Imre (Csoki)
Kamarás Iván (Dr. Csopkai Ferenc)
Szabó Erika (Niki)
Pikali Gerda (Fanni)
Ruttkay Laura (Nóra)

Cí­mkék: film, mozi | Bejegyzés URL (trackback) | Hozzászólások RSS