_Csiszár arcunkba tolja a valóságot

Újabb Csiszár Imre darabot mutatott be a Pécsi Nemzeti Színház. A III. Richárd brutális rendezése egyszerre meghökkentő és valóságos. Kétség kívül díjesélyes alkotás, amihez nagyban hozzájárul a III. Richárdot alakító Pál András és Buckingham herceget megformáló Köles Ferenc figyelemre méltó játéka. Csak erős idegzetűeknek. A darabról röviden.

Fotó: Körte

A horrorisztikus két felvonás csak addig tűnik egészen idegennek, elviselhetetlenül modernnek, míg a nézőnek le nem esik, hogy valójában saját világáról szól. A mondanivalónak nyomatékot ad az is, hogy Csiszár akaratlanul is bevonja a színházrajongót: egy-egy jelenetre a nézőtéren ülők is angol polgárokká válnak, némaságuk beleegyezés a Gonosz trónra lépéséhez, így a gyilkolásért maguk is felelősek.

Pál András bámulatosan játssza az ördögként szimbolizált III. Richárdot. Egyik lábán női magassarkú cípő, másik lábán combig érő latexcsizma. Pervezióját nemcsak fűzője, de kislányokhoz és férfiakhoz kötődő, ki nem mondott, csak a rendezésben mutatott vonzalom adja. Na meg a szenvtelen gyilkolás saját hatalmáért. A szerep alakításában Köles Feri Buckingham hercegeként sietett segítségére, kellemes, maradandó élményt okozva a nézőnek.

Fotó: Körte

A születésnapot követően újabb önvizsgálatra buzdító darabot alkotott Csiszár, egy kicsit lazább köntösben, kiszólva a hazai közélet szereplőinek is: a két nagy tábor harca bizony nem vezet jóra, csak felesleges áldozatokat szed. Aki teheti, rohanjon a pénztárhoz, és vegyen jegyet a III. Richárdra, vagy lógjon be a bérletes előadásra, mert egyszerűen muszáj megnézni, ha másért nem is, hogy mondhassuk, mi már akkor tudtuk, hogy valamit nyerni fog, amikor épphogy csak bemutatták.

A darab a PNSZ honlapján:

• itt.

A műsorfüzet leírása:

Milyen lehetett a történelmi III. Richárd, nem tudjuk. Korabeli feljegyzéseknem említik, hogy feltûnô fizikai hibája lett volna. A legendás púpotShakespeare varázsolta a hátára, jellemére. A darabba – noha sokanjelennek meg a színpadon – monodrámát rejtett el az író (Spiró György nagyszerû felfedezése), Richárd 28 jelenetbôl 18-ban szerepel. Az ôjellemfejlôdése, illetve romlása az a vezérfonal, amelyre a cselekményfelfûzôdik. IV. Edward halálát kivéve minden rossz Richárd akaratából,vagy bûneinek következtében, a hatalomért vívott küzdelem jegyébentörténik, az ország mintha nem is létezne, nincsenek államügyek, nemérkeznek követek, nincsenek külső ellenfelek – a cselekmény egységétnem lazítják mellékszálak.A többi királydrámától eltérôen, ebben a darabban nincs humor, a komorjeleneteket nem oldja a köznép mulattatását szolgálószellemesség. A végsô romlás állapotában lévô társadalomerkölcsi mélypontjára jutott. Gyilkosok és áldozatokközött alig akad különbség, a romlottság természetes ésáltalános – és mindezeknek esszenciája, tömörítéseRichárd maga, aki lenézi az embereket, játszik velük,mint gigászi bohóc, rossz komédiás mulattatja magát.Színlelése, szellemi fölénye, testi bátorságaegyüttesen teszi félelmetes zsarnokká. És nincs aki ellentmondana, a morális alapjukatvesztett ellenfelek mindenben„alájátszanak”, még akkor is, ha ez azéletükbe kerül. Átkozódni tudnak, ellentmondaninem. Richárd démonianszuggesztív erejével, gátlástalanságával, nagyszabású akarnokságával mindenkit tehetetlen bábbá silányít. Halála olyan, minthafekélyt égetne ki saját testébôl a történelem.

Cí­mkék: csiszár imre, színház | Bejegyzés URL (trackback) | Hozzászólások RSS