_Karácsony után

A nagy karácsonyi loholás, kiszáradt bejglik és csonkig égett gyertyák után nyakunkon az újév. Bármit is mondanak a jövőkutatók, csak nehezen jósolhatjuk meg, mit is hoz valójában. Ember legyen a talpán ugyanis, aki nemhogy a világ, de a saját dolgaival is tisztában van.

Nem vagyunk könnyű helyzetben. Felnőtt egy generáció, amely még anno kisdobos- és úttörőnyakkendőt kötött az iskolai ünnepségeken, ennek köszönhetően sajátos közösségi szellemben él, olyan megváltozott körülmények között, amely erre nem vevő. És maholnap szülők lesznek azok is, akik a rendszerváltó generáció gyermekei. Azoké, akik csak leváltani tudták a szocializmust, tetteikben vagy szavazataikkal nem.

Pedig sokkal nagyobb esélyekkel indulhatnánk nekik 2010-nek, ha tudnánk, kik vagyunk. Sajnos azonban nem tudjuk. Az elmúlt két évtizedben tobzódtunk a lehetőségekben, de nem éltünk velük. Mint a kisgyermek, aki nem tudja, melyik játékot válassza. Mintha nem tudnánk, melyik utat válasszuk. Túl könnyen kaptunk meg mindent.

Ha legalább néhány lövés eldördült volna a levegőbe ’89-ben, ha legalább kiderült volna, még akkor, melyik, magát ellenzékinek kikiáltó vezető jelentett katona- és művésztársairól, barátairól, ha élesen szembe tudtuk volna állítania a régit és az újat, ha nem lagymatagon, hanem fájdalmasan estünk volna át a demokrácia küszöbén, ma tudnánk, mit is akarunk, kik is vagyunk. Mert minden szülés, születés fáj. Aki nem hajlandó ezt vállalni, az nem érett meg a változásra, nincs benne annyi erő, hogy méltó legyen az újra.

Komoly tévedés, ha azt hisszük, változott volna bármi is az elmúlt években. Ugyanolyan lagymatagon, senkiházi módon fogjuk meg sorsunkat, ahogy korábban bármikor. Nincs bátor nemzeti öntudatunk, vagy ha van is, az csak politikai píár. Nincs önbecsülésünk, hacsak nem a felsőoktatásban szerzett papírkáinkat lobogtatjuk, ahogy annak idején a dzsentri a nemesi levelet. Nincs meg bennünk a képesség, hogy a bennük rejtőző kreativitást számunkra is gyümölcsöző módon kibontsuk. És ami a legfontosabb: még nem jutottunk el oda, hogy elhiggyük, saját sorunk valójában a nemzet sorsa.

A következő év komoly csalódást hoz mindannyiunk számára. Az égi magasságokban járó politikai ígéretek ugyanis csak politikai ígéretek, azaz hazugságok maradnak. A hitet kapó, majd becsapott nép pedig új lehetőséghez jut: megértheti végre, a megváltó nem létezik, és a gondviselő is csak akkor, ha magunk is akarunk és tudunk tenni a sorsunkért.

Húsz évig nem csináltunk semmit, csak ünnepeltük a rendszerváltást. Itt az ideje, ahogy a jeles napok után szokás, elmosogassuk a szennyes edényeket, leszedjük a tűlevelét hullató fenyőről a díszeket, és rendet rakjunk otthonaikban. Az ajándékot megkaptuk, ha kezdődik az év, végre használjuk is.

Cí­mkék: közélet | Bejegyzés URL (trackback) | Hozzászólások RSS