_Az illúzió halála

Meghalt egy fiú, és vele halt egy illúzió. Az egyetemista lét magának való, önfeledt világát ugyanúgy darabokra tépte ugyanis a három gyilkos golyó, ahogy a 19 éves kaposvári fiú testét is. Az eddig csak elvétve előforduló öngyilkosságok után most valaki úgy gondolta más helyett dönt az életéről.

Tetszik, nem tetszik, mindenkinek szól: wake up, Neo!

Zárt egyetemista közösségünk csak belső, apró-cseprő, ám felnagyított problémákkal foglalkozott, és a kívülről ránk nehezedő nyomás sem volt más, mint a házinéni zsörtölődése, egy-két rendőrségi feljelentés: túl hangosak vagyunk. Figyelmünk sokkal inkább önmagunk és már-már hedonista életmódunk felé fordult, annak ellenére, hogy hallgatói éveink nem tartanak örökké, és egy teljesen más világ vár minket a piacon kétséges értékű diplománk kézhezvétele után.

A házibulik, egyetemi partik őrületének a múlt héttől vége. Az egy hétre elhalasztott gólyabál is inkább lesz egy első osztályú halotti tor a 30Y-al, mint hajnalig tartó rohadt nagy ritmikus társadalmi rituálé, amit az unokáinknak is emlegetni fogunk, hogyan mászott be az ágyunkba Marcsi, Piri, Jóska.

Egyik hallgatótársunk ugyanis megölte másik hallgatótársunkat. A tudat, hogy ilyen egyáltalán történhet ma Magyarországon, a Pécsi Tudományegyetemen, hosszú időre meghatározza a hangulatunkat. Idővel felejtünk ugyan, de a november 26-a lelki traumájának nyoma ott lesz mindannyiunkban. A repkedő SMS-ek, a telefonhívások: ne aggódjatok, én jól vagyok, és a döbbenet okozta lelkiállapot, egy-egy elejtett könny, vagy telifújt zsebkendő emléke örökre megmarad.

A tettre nincs mentség, a felelősség terhe azonban jóval több vállon nyugszik, mint azt elsőre gondolnánk. A politikusok együttérző nyilatkozatai mellet részükről minden más csak mellébeszélés, vagy pofátlan kampányszöveg. A hazai fegyvertartási és –viselési szabályok szigorúak, az egyetemen esetlegesen felállított kapuk és biztonsági személyzet jelenléte többet ártana, mint használna. Az egyetlen lehetséges erő, amellyel minden hasonló eset megelőzhető, nem más, mint a közösség ereje.

Ok nélkül senki sem agresszív vagy frusztrált. A megzavarodott fiú talán nem jutott volna idáig, ha környezete megfelelő érzékenységgel, figyelemmel fordult volna hozzá. Még annak ellenére is, hogy hirtelen változó elmeállapotán minden bizonnyal senki nem tudott volna segíteni, ám az ő és áldozatai esélyei nagyban javultak volna egy kis törődéssel. Túlságosan is elhatalmasodott rajtunk az individualizmus mítosza. A másság ma sajnos nem törődést, bizonyos mértékű érdeklődést, hanem elutasítást szül.

A gyilkosság estéjén több mint kétezren gyújtottak gyertyát, mécsest a tragédia színhelyén. Hétfőn országszerte emlékeztek néma csenddel halott hallgatótársunkra. A tömeg mérete, elárulja: lehet még hitünk a másikban, még mindig van erő a közösségünkben. Dékány Miklós gyógyszerészhallgató halála egyszerre volt szükségszerű, és teljesen felesleges. Szükségszerű volt, hogy kilökjön minket fásultságunkból, és felesleges volt, mert túl nagy árat fizetett, fizettünk ezért a rádöbbenésért.

Miki, nyugodj békében!