_PER – újra felvétel 2.
Igen, akármennyire is hisszük, meg nem is, végre, elindul a Pécsi Egyetemi Rádió. Igaz, eddig is ment, csak akadozva, mint a béremelés, vagy éppen mint a korai órára járás egy jól átmulatott éjszaka után. Mert hiába jópofa, hiába a miénk, az önkéntesség csak egy dolog. Valójában munkáról van itten szó, nagy munkáról. És hogy ez mennyire így van, bizonyítja az is, hogy a saját kézzel, a bontott kollégiumi anyagokból épített stúdióba a nyelvoldó piát már nem lehet bevinni, a főnök úr, Doki is csak kint issza meg az áldomást.
Kell is, nem is kevés, hiszen vagy 80-an tolonganak a mikrofonok elé. Az első blikkre professzionálisan felépített monstre szervezet talán túlzás, hiszen itten önkéntes melóról, na meg amatőr rádiózásról van szó, de legyen! Nem ez adja majd meg a fesztiválhangulatot, és ha elbukik, nem emiatt bukik el. Hanem miattunk.
Tetszik, nem tetszik ugyanis, az egyetemista – közéjük tartozom magam is – egész nap vakarja a seggét vagy popóját a monitor vagy a tükör előtt. Órára járni? Ja, talán be kéne menni, de még nem láttam a Family Guy legfrissebb részét, és nem beszéltem ki a Balázst csajokkal, akinek bizony elég nagy. És ha ez az alapállás, vajon miért az fogná meg a jónépet, az, ami egyetemi?
Nincsenek illúzióim, de bizakodom. Az omló felsőoktatás falai közé beeső tömegből csak felkapják a fejüket majd páran a stream-re, és ha legfrissebb tetkójuk nem is a Pécsi Egyetemi Rádió logója lesz majd intim testrészük közelébe, netalán pont arra (sic!) varrva, egy-egy gondolatfoszlányt elkapnak majd, és szintbulin pörögnek egyet a rádióban adott élő koncertekre.
Bejegyzés URL (trackback)
Hozzászólások RSS
Hozzászólások (RSS)