_Beteg

Ó, nem basszus, levert a láz! Bár az új influenza összes tünetét produkálom, nem szándékozom kimúlni. Takony, köhögés (a torkom ennek ellenére rendben), és láz. Hol 37,5, hol 38,7. Brrr. A legrosszabb akkor, amikor csak hőemelkedésem van, ekkor mindenem fáj, és azon izgulok, mikor kell újra meglátogatni a retyót, ugyanis vagy 6-8 liter ízetlen tea zubog le a torkomon. Ennyi vízenergiával még a lakást is ellátnám árammal!

Azért a rosszban is van némi jó. Ápol az asszonyi kéz. Aggódó szemek, hűs simogatás, 5 kiló citrom – ezt meg kell innod! – és táplálék. Ez utóbbi nélkül talán meg is lennék, de ha már van, bizony jólesik, igazi, vastag húsleves és könnyű zöldséges tészta, még idei zöldségekből. Mindez már-már a kegyelmi állapot is lehetne, amire oly sokszor mindannyian vágyunk, azért ne irigykedjetek. Életem összes squash meccsén nem izzadtam annyit, mint most az ágyban egy óra alatt. Polár takarók, törülközök lent, fent, hatalmas tollpaplan. A pólómat napi háromszor cserélem, de csak annyit ér, mint a fölfázott gyereken a száraz pelenka: 10 perc, és újra minden csupa víz.

Nem a péntek esti beszélgetés a Kultúrkertben tett be Dzsekóval, Kertitörpeárussal (alias T.Cs. Hooker elfeledett fia Rambo) meg Tschöppyvel, hanem minden bizonnyal az utóbbi időben oly keményen tolt bringázás. Bizony, este hűvös van.

Na megyek meggyógyulni.

ui.: Szivem, nagyon-nagyon köszönöm az ápolást, nélküled két napig tovább fetrengtem volna. A citrom nyerő volt!