_Zrínyi 1566 – rockmusical Szigetváron

Moravetz Levente a Pécsi Nemzeti Színház társulatának egykori tagja írta és rendezte azt a rockmusicalt, amit tegnap mutattak be a Szigetvári várban. A Zrínyi 1566 című kétfelvonásos zenés színmű mondanivalója kétség kívül méltó Zrínyi Miklós emlékéhez. A kétszer több mint egy órás darab nagyot dobhat Zrínyi és Szigetvár országos ismertségéhez, még akkor is, ha akadnak hiányosságok. Premier.

Lassan lendül csak be a szeptember 2-i premier előadás. Mintha az első húsz perc nem terítené be a nézőteret, elveszne valahol félúton a kép és a hang. Ez nem a sokszor előfroduló mikroportpara, amelyek hol takarásban vannak, hol nincsenek, és mégcsak nem is a hangmérnökök bénázása, akik olykor elfelejtik bekapcsolni azt az apró gombot, ami a mikrofont bekeveri. Inkább azt érezni, hogy premier/alkalmi előadásról lévén szól nincs egyben a társulat. Ez az érdekes érzés sokszor megüli a nézőteret, amelyhez valószínűleg az is hozzájárul, hogy bizony a dalok bármennyire is jók, talán csak a kilencvenes évek legvégén, 2000-es évek elején szóltak volna nagyot, ám ma már kicsit porosak. Persze tiszetelet a kivételnek, természetesen nem lehet mindegyik dal egyformán jó.

Lehet fanyalogni, hogy Sasvári Sándor nem elég marcona és kemény Zrínyi, ám ne feledjük, a horvát bán költő-hadvezér ebben rendezésben inkább érzékeny férfi, aki a halálra készül. Jól mutatja ezt a kitörés előtti pillanatokban kiadott indulási jelszó, amely inkább egy temetésen elhangzó istenveled volt, mint egy Mel Gibson-i őrült csatakiáltás.

Hiába, mi magyarok érzékenyek vagyunk, bár nem csinálunk giccset egy nemzeti eposzból, mint Amerikában. Így is sikerült könnyet csalni néhány jelentnek sok szembe, és annak ellnére, hogy valójában itt 3000 várvédő halt meg, ki más kezétől, ki saját kezűleg, akadnak vidám, és jól ütő jelentek. A nő, az asszony c. dal Dévényi Ildikó és a tánckar előadásában az előbb olyannyira hiányolt egység megjelenik, aztán a Ha rosszat teszek c. dallal Zrínyi és Rosenberg Éva (Veres Tímea) kettőse facsarja a szíveket, végül pedig Lahibot, azaz Pribék Jánost alakító Feke Pál adja meg a kegyelemdöfést. A zárójelenet unos untalan ismételt sorai az egységre hívják föl a figyelmet, és igen, aki akar, halljon bele politikai felhangokat is, nem lehetetlen, látva a darabot.

Számtalan jelentésréteg tapad ugyanis egymásra, amely okozhat zavart is a nézőben, vagy éppen ellenkezőleg, hajthatja, hogy újra megnézze a darabot. Hagyjuk most a közérthető szerepet játszó maszkolt alakokat, akik a történet néma időbeli és „lelki” narrátorai. Sokkal érdekesebb az osztrák-magyar-horvát-török erőviszonyok részletes feltérképezése, nem történelmi, emberi szempontból. Senki nem akarja Zrínyi vesztét, valójában még az osztrákok sem, akik a Szulejmán túlerejével szemben esélytelen Szigetvár kapitányának nevezték ki. A muszlim fővezér – talán horvát származása miatt is – mindent

elkövet, hogy a bán életben maradjon. Horvátok és magyarok, keresztyének és muszlimok halnak meg felváltva, sokan kétnemzetiségűek, sőt, Lahib, a török janicsár, elrabolt magyar fiú. Na és persze ott van a szerelmi szál Cserenko Ferenc kamarással az élen. Tudom, hogy kell, de lehet ebből azért húzni jövőre, mégiscsak egy történelmi eposzről van szó, felesleges a korabeli bulvárt erőltetni.

Sasvári Sándor és Feke Pál kitett magáért. Nélkülük nem ugyanaz lenne az élmény, előbbi talpig úriember, utóbbi az ügyeletes sztár, aki nem játssza túl magát. Jóleső érzés hallgatni őket, hangjuk még akkor is emeli az ember lelkét, amikor csődöt mond a technika/hangmérnök, és a fortissimo eltorzul. Beleznay Endre kellmes meglepetés, szokásos idétlenkedése humortengere után végre vállalható, jó színházi teljesítményt hozott. Alakításuk megérdemelete, hogy a közönség állva tapsolja vissza őket.

Számos felejthető  mellet számtalan kiváló pillanat akadt, amely miatt érdemes kifizetni a talán borososnak tűnő jegyárat (4-6e ft). Szigetvárnak szüksége volt már nagyon egy ilyen jellegű produkcióra, és hogy pont egy elhanyagolt nemzeti eposzt dolgoztak föl, külön öröm lehet mindenki számára. Ahogy az is, hogy a Zrínyi 1566 rockmusical ha nem is frenetikus, nem is hangos, de siker. És ma minden sikert meg kell becsülnünk.

***

Osztrák, magyar és török levéltárakban kutatott a pontos történet után Moravetz Levente író-rendező. A végleges szövegkönyv a kutatómunka, na meg némi képzelet alapján született, a zenei anyag egy korábbi elődásből, illetve Balásy Szabolcs, Horváth Krisztián, Papp Zoltán szerzte dalokból áll össze. Főbb szerepekben  Sasvári Sándor (Zrínyi), Csengei Attila (Cserenko Ferenc), Beleznay Endre (Szokoli Mehmed) és Feke Pál (Pribék János). WEB: www.zrinyi1566.com

A BAMA.hu videója a főpróbáról, a fotók is onnan. (Laufer László)

Cí­mkék: színház | Bejegyzés URL (trackback) | Hozzászólások RSS