_Jól befűtött Ördögkatlan

Második alkalommal állt a nagyközönség elé az Ördögkatlan Fesztivál. A Nagyharsányt, Kisharsányt, Palkonyát és a szársomlyói szoborparkot felkaroló esemény hangulata egyre inkább megközelíti az egykori Művészetek Völgyét. A színház, a zene, az irodalom és a gasztronómia karöltve követeli magának az országos figyelmet: itt bizony történik valami! Helyszíni hangulatjelentés.

A fesztivál központja, Nagyharsány tűző napsütésben fogad minket. A helyszín eltéveszthetetlen, a kihelyezett táblák mellett a faluközpont is jól mutatja, itt rendezvény van! A gagyi kirakodóvásárt máshová száműzték, az infopult mellett a vendéglátó egységek is csak diszkréten sorjáznak. A villányi pincészetek jófajta boraikat kínálják, a törzsvendégek még üvegpoharat is kapnak, és egy lépéssel arrébb, a kenyérlángos illata keveredik a kemencében sült édes ormánsági különlegességgel. A sörpadokon pihen a fesztiválközönség, amelynek soraiban éppúgy helyet foglalnak a jól láthatóan urbánus fiatalok, és a falusi kislányok, akik kalákában futkároznak, és jókat nevetnek a mobil WC estére kigyúló fényein.

Nem hat idegenül a tömeg a kis településen, és az sem furcsa, hogy a vegyesbolt mögött az Anyswing jazz és swing muzsikája szól. Egymásba simul a város és a vidék, mintha a zajos és sokszor életidegen épített környezet ellenpontját találtuk volna meg, fákkal, bokrokkal, az utcán csaholó kiskutyával és rengeteg kedves helyi emberrel. A tömegben hirtelen Alexander Balanescu tűnik föl, utána eredünk egy kézfogásra, ám hiába keressük, a szervezők szerint már Kisharsányba tart.

Gyorsan alkalmi taxit fogadunk, egy idősebb házaspár is beszáll mellénk. Pár perc alatt megismerkedünk sofőrünkkel, Tibivel, aki Szegedről, egyenesen a munka után érkezett Baranyába. Kisharsányba érve mindenki ki tud minden fontosat a másikról, sőt, a barátkozás olyan jól sikerül, hogy csak a kisharsányi templomkert kerítése mellett hallgatjuk a Chris Potter amerikai szaxofonost és magyar zenészekből álló együttesét. Visszafelé könnyen találunk fuvart a 30y koncertre, ahol már felajzott közönség fogad minket. Valami mégsem a megszokott, tévesztenek a srácok. Nem csoda, váratlanul bejelentik, hosszú betegség után elment Cseh Tamás. A gyász megül az embereken, Beck Zoliék a Sötét van című számukkal búcsúznak aznap estére.

Késő éjjel a faluközpontból indulnak az utolsó buszok Pécsre. Többen is invitálnak, tartsunk velük, ám köszönjük, mi inkább maradunk. Az este kellemes zenéje, illatai könnyen rabul ejti az embert, majd hazajutunk valahogy.

Cí­mkék: cseh tamás, fesztivál | Bejegyzés URL (trackback) | Hozzászólások RSS