_A világ Cseh Tamás nélkül

Meghalt Cseh Tamás. Szokatlan dolgot művelt velünk: kifacsarta a lelkünket, hogy aztán annak minden cseppjét a felmosólavórból nézzük vissza. Kíméletlenül tükröt állított elénk, életdalai akkor találtak meg minket, amikor a legnagyobb szükségünk volt rájuk. Aki valaha is látta, szuggesszív előadásmódja pillanatokon belül rabul ejtette. Aki nem találkozott vele, akár nézőként, akár közelről, személyesen, úgy járt, mint az, aki csak vágyott, hogy hangszeren játsszon, de csak a lemezjátszó bekapcsolásáig jutott.

Az őt nem értők olykor kritizálták; játéka valójában nem is muzsika, vagy ha az, csak kísérleti. Aztán minden fricska ellenére, mikor nekilendült a keze a gitáron,  szíven fogta az embereket, nagy, végeláthatlan füzérre fűzve. Sikere hangos, és szentimentális volt, ahogy ezek a sorok is.

Cseh Tamásról nem lehet másként írni. Cseh Tamás volt az, aki többtíz generáción át hangolta az ország, a nemzet kedélyállapotát. Másik Jánossal, de leginkább Bereményi Gézával pofozta föl mindazokat, akik egy pillanatra is elbambultak, eltunyultak saját nyomorúságosnak hitt életük felett. Dallamai, szövegei úgy terjedtek a fiatalság, az egykorvolt értelmiség köreiben, mint a trendi szamizdat az ország rossz pillanataiban. Díjai, még ha a Magyar Köztársaság Tisztikeresztjéről, a Liszt Ferenc- és Kossuth-díjról, vagy a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjéről is van szó, bár legnagyobb elismerései egy országnak, csak nehezen fejezik ki mindazt, amit tőle kaptunk. Intim előadóművész volt, a legintimebb, aki akarva, akaratlanul betört lelkünk titkos szobáiba, ahol észvesztve forgatott föl mindent, miközben azt kiabálta: élj, ember, élj!

Több száz dalt lenne érdemes idézni Cseh Tamástól, ám legyen ez, amelyben talán ott van minden, ami, aki ő volt.

Rajtammaradt télikabát:

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

cseh





Cí­mkék: , , | Bejegyzés URL (trackback) | Hozzászólások RSS
2009/08/08
Nyomtatás

Egy hozzászólás

  1. „Azt mond meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk…maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk….”
    10-20-30 év múlva is sokat mondanak dalai….nekem…és még néhányunknak…..remélem…..
    http://www.youtube.com/watch?v=LYBw6XTcww4

    [Válasz a hozzászólásra]

Név (szükséges):

Mail (szükséges, nem látszik majd):

Weboldal, fotóblog (opcionális):

(szükséges)

Hozzászólás: