_A mi kis városunk

Pécsi állomásához érkezett Lévai Balázs kulturális műsorvezető, producer legújabb show-ja, a Mi kis városunk. A British Council játéka, a Future City Game hazai televíziós változatában nyolc település civil és szakmai csapata gyűjti az ötleteket, hogyan fejleszthető, hasznosítható egy-egy problémás városrész. A baranyai megyeszékhelyen a Kálvária-dombra esett a választás. Valahogy én is bekerültem a helyi csapatba.

A műsor

A játék

Az alagút fölötti Kálvária-domb leginkább templomáról és zárt kertjéről ismert. Kevesen tudják csak, hogy a mögötte található, belvároshoz kapcsolódó bozótos milyen csodás körpanorámát rejt az oda látogatóknak. A jelenleg elhanyagolt helyi természetvédelmi terület legmagasabb pontjáról látni a Mecsek lejtőit és a város esti fényeit, sőt, jó látási viszonyok között a horvát hegyek is felbukkannak a távolban. Csak a megközelítése nehézkes: meredek domboldal, keskeny ösvények, sűrűn nőtt aljnövényzet és nyári lakot építő hajléktalanok.

A szakértőkből, ingatlanfejlesztőből, városszociológusból és építészekből álló szakmai csapat a zöld területet érintetlenül hagyva, a köré lakóházakat képzelt el. A dombot körülölelő telkek elég hosszúak ugyanis ahhoz, hogy mindegyik végéből le-lecsípjenek egy épületnek valót. Az így kisajátított porták későbbi eladásából bőven lehet finanszírozni egy park építését, és jutna arra is, hogy a ma még csak az egy-két irányból megközelíthető domb legalább négy-öt hely felől legyen elérhető. Mivel egy gyorsan emelkedő terepről van szó, a szakértők terve szerint a Budapesten már gyakran alkalmazott technikával épülnének meg az exkluzív kivitelezésű ingatlanok: az alsó szinten garázs, a fölső szinten a lakótér található, amelyet lift, lépcső köt össze.

Ezzel teljesen ellentétes koncepciót vázolt fel a civilek csapata. Ismerve Pécs adottságait, a nyüzsgő, turisták által „megszállt” közterek után egy ízig-vérig helyieknek szóló, egybefüggő zöld parkot képzeltek el. Az ide látogató a Fogadócsarnokba, az alagút fölé érkezik, amelynek két végén feszített víztükörben duplázódnak meg a Székesegyház tornyai, a városfal kövei. Az itt kialakított aktív tér szervesen kapcsolódik a városhoz: opcionálisan még a szabadtéri színpad kertjével is összeköthető lenne. Innen indul az erdei sétány, amely a Páholy nevet kapta: a domboldal erősen emelkedő nyugati része alkalmas kisebb „zöld fülkék” kialakítására, ahonnan figyelemmel kísérhető a naplemente. A Fogadócsarnok szakrális hangulatú teréből indulva a testet is kisebb „szenvedésre” ítélő Páholyt követően jutunk föl a Kertbe, amely közepén elhelyezett zenepavilon-kilátó diszkréten, éppen csak a fák koronája fölé emelkedik, és nyújt kilátást az egész városra.

A zsűri a civilek tervét kiáltotta ki győztesnek. Egyetlen kritikát fogalmazott meg csupán, amely a szakmai csapat előadása során is szóba került: egy-egy ilyen park biztonsága a vandalizmustól, hajléktalanoktól és kábítószer fogyasztóktól sokkal nagyobb, ha lakófunkcióval is párosítják. Éppen ezért megfontolandó, hogy a hely északi oldalán egy-két lakóházzal „elriasszák” a nem kívánt jelenségeket. Gonda Tibor alpolgármester szerint azonban a terület beépítésére az elmúlt évtizedek során nem került sor, és éppen ezért szerencsés lenne ezt megőrizni. Elmondása szerint a pécsi Önkormányzat jelenleg szponzorokkal tárgyal a Kálvária-domb rendbetételének finanszírozásához, és jó esélyt lát arra, hogy a városlakók tervét, ha nem is minden vágyukat teljesítve, de a koncepciónak megfelelően megépítsék.

A feeling

A kedd esti órákban közel húsz ember gyűlik össze a pécsi Városháza egyik termében: kezdődik a „kaszting”. A regisztrációs ív kitöltése után mindenki csapatokba rendeződik, a szerevező lányok a gyors bemutatkozást követően rátérnek a lényegre: szedjük össze a Pécset érintő világjelenségeket, majd gondoljuk végig a város problémáit, értékeit! A csoportmunka során gyorsan kiderül, ki pörög, és ki az, akit csak a kíváncsiskodás hozott ide. Az idő rövid, szövegládák és extrovertáltak előnyben. Nem baj, aki kimaradt, láthatjuk még a zsűriben. Bemutatkoznak egymásnak a két csapat tagjai: a civilek, mint lelkes városlakók, közöttük egyetemi hallgatók, fényképész, szobrász, újságíró. A szakértők Pécsről választott építész tagjai is kezet nyújtanak egymásnak, hamarosan kiegészülnek a Budapestről érkező városszociológus, ingatlanszakértő, várostervező játékostársaikkal.

Másnap reggel megérkezik a feladat: Gonda Tibor alpolgármester a Kálvária-domb hasznosítására vár javaslatokat. Ígér: bár az Európa Kulturális Fővárosa programba nem fért bele, ettől függetlenül egy szponzor mégis támogatná az összefüggő zöldterület rendbe tételét. Az elhangzó javaslatokat, ha értékelhetők, felhasználják, legyen szó koncepcióról vagy éppen konkrét javaslatokról. A civilek szeme fölcsillan, mindenki egyre gondol: itt a város régóta várt parkja! A szakértő csapat még tanulmányozza a témáról kapott dossziét, sokan kávé után vágynak. Galamb, a műsorvezető felveszi bevezető snittjeit, a későbbiekben eltűnik, talán már a saját maga kitalált tervén dolgozik valahol a Kálvária-domb bozótosában.

Forog! – kiáltja a vezető operatőr. A kamerához nem szokott versenyzők kissé rutintalanul átvonulnak az úton, majd várnak, amíg a technika hátrébb szerel. Pár perc múlva újból megindulnak, igyekeznek kerülni az objektívet, mindent ugye csak spontán. Nem mindig sikerül. Van, aki eltéveszti az irányt, véletlenül farkasszemet néz a lencsével, egymás szavába vágunk, pedig hát nem szabad, így nem lehet vágni az anyagot. Nem mindegy, öt perccel ezelőtt ki után ki ment a libasorban, ha nem stimmel, újra visszaállni, újra elmondani. Macerás. – hangzik el többször is. Hát tényleg az!

A tortúra az ötletelés és a terepszemle alatt is folytatódik. A társaságot csak az vigasztalja, a rendező, a szerkesztő és az operatőr fiúk is együtt vágják át magukat a bokrokon, a hajléktalanok szemétkupacain. A tervezőasztal mellől fölállva a valóságban sok minden kiderül: a kilátás tényleg fantasztikus, sokkal kisebb vagy nagyobb-e egy-egy terület, mekkora munkát is jelent a növényzet rendbe tétele, található-e közmű, és ha nem, honnan érdemes bevezetni, és így tovább. Ha máshogy nem is, azzal a bizonyos józan parasztésszel sok minden a helyet talál. Hosszas civil konzultáció a városi főépítésszel, és az első nap végére már körvonalazódnak a végleges tervek. Pont azonban csak azt követően kerülhet történet végére, ha megkérdezik az utca emberét is. A szakértők késő délután még újra megjelennek, bemásznak ők is a „dzsindzsába”, küzdenek is hősiesen.

A 24 munkaórás városfejlesztői showműsorban talán mindegy is, melyik csapat terve nyeri el a zsűri tetszését. Csak a jól eltalált koncepciók, és reális ötletek üssenek nagyot, hogy Pécs következő közterület fejlesztése minden városlakó kényelmét, otthonérzetét szolgálja.

Cí­mkék: lévai, tv | Bejegyzés URL (trackback) | Hozzászólások RSS