_PTE: nevermore?
Három hónapnyi huzavonát követően végre megszabadultam a patináns Pécsi Tudományegyetemtől. Bár komoly fejfájást okozott, hogy jogsértő módon nem adta ki a papírjaimat, ahogy másoknak sem, de hát ez mint kiderült, bevett gyakorlat. Végül is már mindegy, nem érdekel igazán. A teljesen felesleges plusz köröket feledteti az a nyolc év, amelyet ott töltöttem. Rövid summa, mit is hozott az életembe az universitas.
Korábban írtam egy vázlatot az egyetemi évekről, amelyet akár nyilvánosan publikálhatnék is, nincs benne semmi különös. Ám mivel ez túl hosszú, és akár egyesek számára „unalmas” is lehet, ma már inkább csak összefoglalom, mi is történt.
- Egy ifjúságsegítő felsőfokú OKJ tanfolyamon kívül két szakot végeztem, a művelődési és felnőttképzési menedzsert, és a PR szakértőt. Mindegyik egyetemi végzettség, és egyiket sem szégyenlem: más, kizárólag egy területre koncentráló diszciplínák helyett sokoldalú képzést jelentett. Minden diploma annyit ér, amennyit belefeccölnek. Komolyan gondoltam a kulturális menedzsmentet, és gondolom ma is, az más kérdés, ha ez a terület sehol nincs Magyarországon.
- Akkoriban nem tűnt fel, de ma már egyértelmű: a magyar pitét simán forgathatták volna a híres-hirhedt c301-es koliszobában! Tantival és Krissel kitettünk magunkért! Nagyon sok jó emberrel találkoztam, akikkel bizony többé-kevésbé ma is tartom a kapcsolatot. Erről az időszakról inkább beszéljenek a képek. Vállalom!
- A jó emberek mellett sok rossz emberrel is találkoztam. Minden kicsinyesség, irigység, rossz szándék, netalán tett fölött nem ítélkezhetek, ehhez nincs jogom, na meg nem is akarok. Az élet annak megfelelően oszt, ahogy mi adunk.
- Igazi tanáraimnak köszönhetően sokat láthattam abból a professzióból, amely kinéztem magamnak. E mellett a fotózásba, az újságírásba és az amatőr rádiózásba is jócskán belekóstoltam. Fotósként, majd az egyetemi lap főszerkesztőjeként és a Pécsi Egyetemei Rádióban műsorvezetőként, és számtalan rendezvény szervezőjeként sokat láttam, és sokat tanultam. A hallgatói önkormányzatban szívvel-lélekkel, valódi érdekképviseleti tevékenységet láttam, láttunk el. Később óraadóként, webmesterként majd végül a Médigyakorlati Műhely és taniroda vezetőjeként boldogítottam a hallgatókat.
- 5 évet hallgatóként, és valamivel több, mint 3 évet főállású alkalmazottként kötődtem az állami intézményhez. Valóban teljes lélekkel és lojalitással dolgoztam mindaddig, amíg magamat, sem anyagi forrásaimat nem kímélve értelmét láttam az ott végzett munkámnak.
- Úgy érzem, magánéletemben is mindent megtanultam, amit 19 és 27 éves kor között meglehetett. Ezt az időszakot lezárva, igazából már nem is az egyetemi évek részeként találtam meg azt a lányt, akiért a érdemes volt Pécsen maradnom, annak ellenére, hogy több lehetőségem is lett volna Budapesten dolgozni.
Csak a tanítást sajnálom, és azt, hogy nem tanulok úgy, mint korábban. Igaz, terveim szerint mindkettő csak átmeneti.
Akik ismernek, tudják, a jég hátán is megélek. Tényleg így van. És jól érzem magam.
– Ilyenek voltunk 2000-2007 között. Minden kockáját vállalom, nem röhögni!
ui.: volt egy vinyóhalálom, ha vki lemaradt, bocsi, síkítson, es megoldjuk
Bejegyzés URL (trackback)
Hozzászólások RSS
Hozzászólások (RSS)
Az egy dolog, hogy te vállalod, de én?
Bazz, hogy nézek ki azon a fotón… Gólyatábor az?
[Válasz a hozzászólásra]
Nem, nem, amikor Szegeden helyi rockbanda koncertjen ugraltunk utemesen sok palinka utan. Amikor mar mindenki vidam volt!
[Válasz a hozzászólásra]
Hát nem hagyhatom szó nélkül…
Először is kérd ki az engedélyemet a képek nyilvánossá tételéhez. 
Az a szakállmenteset annyira nem vállalom, de azért mégis. 
Jó újra látni a régi fotókat, szinte ma történetek a bulik, a debreceni túrák, meg a találkozások… Nosztalgia már így 3-4-5 év után is. Úgy gondolom, elég tartalmas volt számodra ez a pár év, de nem féltelek és szerintem kb. ugyanennyi idő múlva hasonló tablót tudsz majd kreálni az addig megismert emberekről és barátaidról. Örülök, hogy szerepelhetek néhány fotón, mert azért én sem felejthetem az együtt töltött időt… na ez már túlságosan is szentimentális, aztán meg még valaki rosszra gondol… 
Na jó legyél, a héten hívlak, fel kéne ugranom néhány papírért. Csabbs
[Válasz a hozzászólásra]
És tényleg, amikor is elittuk az összes pénzünk előre egy hétre. És sokat láttunk a városból is!
[Válasz a hozzászólásra]
És hogy megint kukacoskodjak: nem működik az értékelés, ezt dobta:
PHP has encountered an Access Violation at 7C82CAA2
[Válasz a hozzászólásra]
@ Tschöppy: probald ujra, ilyenkor csak a szerver vacakol!
@ Csab: Hat igen, a regi szep idok. Ha nem lennel a kepeken, biztosan nem alakult volna ilyen jol! Na jo, en inkabb en sem csopogok!
[Válasz a hozzászólásra]
Én értem ,hogy ilyen sok mindent csináltál az 5 év alatt és tudom jó fej vagy könnyen tanulsz, de könyörgöm mikor?
Ennyi feladat mellett lehet?
Ja és a pitét az RTF -en is forgathatták volna.
Lehet te is úgy tanultad? a nap 24 órából és az éjszakából áll?
[Válasz a hozzászólásra]
Egyik nap végiggondoltam, mi mindent is csináltam 8 év alatt az egyetemen, úgy összességében, meg egy időben egyszerre. Hát basszus, két embernek is sok lett volna tényleg. De mikor csináltam volna, ha nem akkor? Ma is több vas van a tűzben: számát tekintve kevesebb, de nagyobb projekt. Ha az embernek lételeme az alkotás, föl sem tűnik, hogy a munka a szórakozás. Könnyű munkaalkoholistává válni. Baj akkor van, ha már nincs értelme annak, amit csinálsz.
Jó volt „komolyabb dolgokkal” is foglalkozni, ám a legkedvesebb ilyen „munkát” azok a verses-zenés műsorok jelentették és jelentik ma is, amelyeket együtt találtuk ki.
24 óra? Az micsoda?
[Válasz a hozzászólásra]
Mindig van értelme a munkának, gondold végig ,hol a magad gyarapodása ,hol a családé és majd a gyerekekért. Van előtted kitűnő példa. Mivel tudjuk nem esik messze a vak a botjától, ez benned is kódolva van.
[Válasz a hozzászólásra]
Általánosságban értek veled csak egyet.
Egy állami cég, ahol a pénz elfolyik, mint a csap a vízből, nem becsüli meg a munkatársait sem. Tisztelet a kivételnek, az adónkból gazdálkodó szerveknek semmi sem elég drága, ugyanúgy pazarolják az embereiket, képességeiket, mint a rendelkezésre álló forrásokat. A profit fogalma számukra ismeretlen. E mellett a szó legnemesebb értelmében vett tudásmenedzsment sem valósul meg.
Ebben a rendszerben van egy pont, ahol a munkának elveszik az értéke, hiszen minden felelőtlen, de nem felelősségre vonható vezetői döntés kihúzza a talajt a dolgozók munkája alól. Akkor meg minek dolgozni. Az ismétlődő események után meggondolandó, akarunk-e ilyen szervezetben dolgozni.
Ha az ilyen munka termékeny, csak akkor az, ha tapasztalatként, hogy ilyen is van, eltesszük a képzeletbeli kincsestárunkba.
[Válasz a hozzászólásra]
Tudod ifjú BARÁTOM megfogtál . Nagyon igaz amit írsz!Szóval nem volt hiába az 5+3 év.Tudod örülök ,hogy ilyen fiatalon ilyen bölcsen gondolkodsz. Biztos nagyon sokat jelentettek az egyetemi évek, de emellett érződik – ahogy régen mondtuk, értelmiségi családban nevelkedés – a gyökerek hatása.
[Válasz a hozzászólásra]
És Brüsszel és Debrecen képdokumentumai? Azmá smafu?
[Válasz a hozzászólásra]
Meghalt egy vinyóm, egyes képek elvesztek, míg másik hihetetlen nevekkel tízezrével állnak kupacokban. Brüsszelt csak egy kis szélerőmű makett szimbolizálja, nekem ez is elég, hogy pár hónapig ott tanyáztam.
Legyen elég mindenkinek, aki látni akarja: a debreceni híres, nagy ivótúrák minden évben tavasszal, az akkor még működő KultúrÁsz konferencia keretén belül zajlottak. Eléggé megittuk Debrecent!
[Válasz a hozzászólásra]
Szerbusz
Olvasgatlak , és gondoltam írok ide pár mondatot
Én a másik oldalon voltam a tanár-diák szempontból
Nem tudom ki hogy vélekedik , de több ember sajnálja a távozásodat , mégha tudjuk , hogy nem is önönszántadból történt ez .
Nem úgy ismerlek , mint aki most a kardjába dől .
Többet most inkább nem írok , mert …
Sok sikert kívánok az életben neked
[Válasz a hozzászólásra]
Szia vomit! Azért ha nagyon akartam volna, berzenkedhettem volna, hogy én márpedig maradni akarok. És ekkor minden bizonnyal maradtam volna is. (A munkajog igenis csodálatos, csak éppen ezt ott nem tudják, ahol tanítják.) De nekem eszem ágában sem volt! Akadt már akkor munkám bőven!
Ja, fizettek is! Ja, és azt mondták arra, amit csináltam, jó, csináld még többet, aztán meg gyere hozzánk. És szóltak másoknak is. És már másoknak is dolgozom. És mások is azt mondják, amit csinálsz, jó. Szükség van rád és a munkádra. Akkor minek berzenkedjek, nem? 
Azok, akik tényleg számítanak, tartják velem a kapcsolatot. Azok, akik csak érdekből keresték a társaságom, eltűntek, ahogy azt vártam. A szép dolog ebben, hogy végig tudtam, a legvégén majd kire számíthatok. Meglepetés nem ért!
[Válasz a hozzászólásra]