_A megváltás ára

Az mondja Popper Péter egy interjúban, a magyarokat csak a győzelemre nevelik, a kudarcok elviselésére sosem. „Sem a családban, sem az iskolában nem tanuljuk meg, hogy a világban vereségek is vannak. Ha valami kudarc ér bennünket, akkor kétségbe esünk.” Pedig nem ez lenne a természetes, mint ahogy az sem, hogy minden hibánkat, vagy akár éppen szomorú sorsunkat más, mások tetteivel magyarázzuk, ahelyett, hogy elfogadnánk a rosszat is, és előre lépnénk. →

_Kommentár nélkül

A jelenlegi belpolitikai helyzetet kár lenne ecsetelni, a csapból is ez folyik, hadd álljon itt helyette két önmagárt beszélő videó. Az egyiken az Index munkatársa, Tamás Bence magát Puch Lászlónak, az MSZP egykori pénztárosának kiadva miniszterelnököt keres, a másikon A Bukás c. film egyik jelentét feliratozták Gyurcsány Ferencre szabva. A hasfájós röhögés garantált. →

_Just be me

Nem írtam még a Kés/Alatt (Nip/Tuck) sorozatról, de ami késik, nem múlik. A jövőbeli post beharangozására hadd álljon itt az egyik évad meghatározó száma, a zene a szöveg nélkül is érthető. Önmagáért beszél. (ui.: a Just be NEM Tiesto, hanem Kirsty Hawkshaw száma.)

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

→

_Takaríts!

Na nem, ez nem lehet igaz! – kiabáljuk a TV előtt ülve, amikor a takarítós reality show Kimje és Aggie-je betör egy akár 24 éve porszvózást nem látott lakásba. Gombák, veszélyes baktériumok, szövetet alkotó kutyaaszőr a földön, de legfőképp a trehányság fáj.  Igénytelen emberek, vagy soha nem mutatta meg senki, hogyan kell söpörni, sikálni? A hölgyek  meglepő tippekkel állnak elő: egyik részben vazelin kerül a falra! →

_Vasárnapi ebéd – nőnapi köszöntő

Kisgyerekként sokat figyeltem, nagyanyám milyen gonddal tisztítja meg a leveszöldséget, kopasztja meg a tyúkot, vagy éppen magozza ki a réteshez szánt meggyet. Arra is emlékszem, minden reggel nagyapám elé tette a kupica pálinkát, vasalt inget, gatyát, úgy engedte csak munkába az alföldi mezővárosban. Csöndes, mégis teljes életet élt, és él ma is. Csak nehezen tudom elképzelni, hogy az ő nagyanyja, vagy éppen nőtársai 1857. március 8-án New York utcáin 40 ezer társával vonuljanak →

_PTE: nevermore?

Három hónapnyi huzavonát követően végre megszabadultam a patináns Pécsi Tudományegyetemtől. Bár komoly fejfájást okozott, hogy jogsértő módon nem adta ki a papírjaimat, ahogy másoknak sem, de hát ez mint kiderült,  bevett gyakorlat. Végül is már mindegy, nem érdekel igazán. A teljesen felesleges plusz köröket feledteti az a nyolc év, amelyet ott töltöttem. Rövid summa, mit is hozott az életembe az universitas. →

_Elhallgatott hazugságok

Igazi közönségmegosztó darabot állított színpadra a Pécsi Nemzeti Színház. Az év elején bemutatott Az ünnep című dráma mindannyiunk számára tartogat meglepetéseket: realista módon, hihetetlen pontossággal ábrázolja lelkünk legsötétebb foltjait. →