_Obama: The Change We Need
Barack Obamáról elsőként egy South Park rész (4/8.) jut eszembe: Séf bácsi kezdeményezi, hogy a városka zászlóját változtassák meg, mert az rasszista. Egy fekete, felakasztott embert ábrázol, akit a fehérek körbeállnak. A gyerekekre hárul a feladat, alkossanak újat: a fehér embereket színesekkel egészítik ki, akik egymás kezét fogják. Észre sem vették, hogy egy fekete embert fehérek akasztottak föl, csak azt, hogy a képen csak „két színű” emberek vannak, és ehhez képest milyen sokszínű is a társadalom.
Ki gondolta volna, akár csak 10 évvel ezelőtt, afro-amerikai lesz az USA elnöke. De talán már Amerika kicsit olyan, mint ahogy Obama beiktatási beszédéből tükröződik. Minőségében változnak meg a kormányzati súlypontok. Hirtelen csak egy példa: „Ma nem azt kérdezzük, hogy kormányunk túl nagy vagy túl kicsi-e, hanem hogy működik-e.”
A szemléletváltás ráfér nemcsak Amerikára, hanem a világra is. Egy-egy nemzet, ország ereje nem katonaságában, nem gazdaságában, hanem állampolgárainak hitében nyugszik. Obama képes hitet adni az embereknek. Már kampányában is minden támogatóját „személyesen” megszólította, adományaikkal érdekeltté tette a közös ügyben. A elnökséget nem Obama, hanem a választók nyerték meg a kampány során napi odaadásukkal, munkájukkal.
Ezt a hitet – vagy ha szkeptikusok vagyunk -, múló tömegpszichózist az új elnök kétség kívül kihasználja, és ehhez minden szellemi muníciót megad. A „mi vagyunk a világ urai” helyett „a mi vagyunk a világ egyik vezető, felelős hatalma” kerül előtérbe: tudományos fejlesztések, környezetvédelem, ésszerű gazdaságpolitika, megkockáztatom: új típusú gazdasági metódusok. A szabad rablásnak (önszabályozó vadkapitalizmusnak) vége, kompromisszumra épülő adok-kapok lép a helyébe. Hiszen nincs más választása egyik érdekszférának sem, ha hosszú távon életben akar maradni.
Tudja ezt maga a „rendszer” is, amelyen itthon oly sokat kesergünk. Ám ott változni fog, kétségtelen: „Most lehetnek egyesek, akik megkérdőjelezik ambícióinkat: egyesek, akik szerint a rendszer ilyen sok nagy tervvel nem bír el. De rövid az emlékezetük, elfelejtik azt, amit ez az ország már megvalósított, amit szabad férfiak és nők elérhetnek mikor elképzeléseik találkoznak és egy közös cél alatt egyesülnek.” És ha változik, ez hatással lesz a világra, még ha lassan is. A 44. elnök mögött ugyanis meghatározó, valós társadalmi támogatás áll.
Hogy kinek mi Obama beszédének üzenete, lehet különböző, de mindannyian érezzük; személyében józan, a realitásokat nem figyelmen kívül hagyó, a hosszú távú stratégiák jelen intézkedéseit meghozó karizmatikus, valós vezetőt köszönthetünk.
Ha kicsi elmélázunk, rá kell jönnünk, minden fejlődés alapja a változás, annak elfogadása. A változás bár kibillent addig megszokott biztonságos helyünkről, új dolgokat hoz, lehetőleg mindig jobbat, többet. Szociológusok a világ társadalmainak változásáról megfogalmazott trendjeinek tükrében Barack Obama igazi erejét egyetlen aprócska mondat mutatja igazán: „A világ megváltozott, nekünk pedig vele együtt kell változnunk.”
ui.: azért elég sokat elárul Obamáról, mint emberről, hogy az eskü letételét követően ad egy apró puszit a feleségének
Bejegyzés URL (trackback)
Hozzászólások RSS
Hozzászólások (RSS)
Megint a leglényegtelenebb dologba fogok belekötni, de mit árul el róla, hogy adott egy puszit a feleségének? Mit adjon, bodicseket?
[Válasz a hozzászólásra]
A „meghatározó társadalmi támogatás”-ról: addig tart, amíg meg nem hozza az első népszerűtlen döntését. Amíg ki nem derül, hogy a támogatás sokkal inkább a celeb-voltának tudható be, mint politikusi eredményeinek.
Lesznek olyan döntései, kell olyan döntéseket hoznia, amitől amerikaiak kerülnek majd utcára nem kevesen, aminek persze nem fognak örülni. Egy év, és a mostani lelkesedés sehol sem lesz. Szerintem.
[Válasz a hozzászólásra]
Éreztem, hogy oda kell biggyesztenem ezt a mondatot! Erre harapnak a halak!
Obama a feleségére támaszként, es tisztelettel tekint, hiszen az is elofordulhatott volna, hogy az asszony ugrik a nyakaba. E helyett vmi ilyesmi volt a reakcioja (karikirozva): huh, vegeztem, hol vagy?, ja itt, de jo, puszi. Amikor odahajol a felesegehez, az asszony finoman megveregeti a hátát, de o nem ad egy apro szaraz cuppantast sem.
Annyi csak, hogy egy ilyen esemény utáni diszkrét nyalakodás azon túl, hogy jól mutat a nép felé, sok mindent elárul. Ill. a kötözködőknek írom: elárulhat.
Ketseg kivul Obama felepitett mediaarc (ki nem az?), azonban az imazsahoz teljesen megfelelo karizmaval rendelkezik. Ha maga csak egy babu is, a mogotte allo erdekcsoportok a meghirdetett programjanak megfeleloen fognak eljarni. Fajni fog? A valtozas mindig faj. Elparolog a tamogatas? Igen, elparologhat, de gondolj bele: ma Magyarorszagon ki adna politikus kampanyara legalabb egy ezrest? Senki. Ott meg dollarmilliok gyultek ossze adakozasbol: az emberek elkotelezettek, meg akkor is, ha ez tomegpszichozis. Ez azert egy darabig kitart.
[Válasz a hozzászólásra]
Azért sántít a kérdésed, hogy itthon ki mennyit adna, mert míg itthon az állami költségvetésből dolgoznak a nagy pártok a kampányok idején (valamint nagy lóvékat adnak különböző vállalkozók a későbbi szerződésekért cserébe), addig Amerikában a jelöltnek és a pártnak kell összeszednie a pénzt a kampányra, ami ráadásul törvényben szabályozott, nem lehet 10 millió dollárt adni, valami párezer dollár a max. azt hiszem, bár lehet, hogy ez csak állampolgároknál, cégeknél felteszem magasabb a limit. De ott is van.
[Válasz a hozzászólásra]
Ez igaz, de nem is ebben a dimenzioban gondolkodtam, hanem abban, hogy az emberek onkentes kampanymunkajukkal es adomanyaikkal elkotelezette valnak, amely joval tovabb tartja bennuk a lelket, mintha egy egyszeru igeret alapjan dontenenek, amelyet eppen kampanycsend (mar ahol van) elott hallananak.
Itthon egyebkent nincs kampanyfinanszirozasi rendszer(ill. van, csak nevetseges), gyanitom azert, mert minden valasztopolgar nezne nagyot, ha partja eves, kozel 10 mrd Ft-os koltsegveteserol tudna. Persze ez papiron sehol sincs, de vhova el kell tunnie pl. a kozbeszerzesre forditott osszegek ellopott 25%-a, amelyekrol a Transparency International beszamolt hazankkal kapcsolatban.
Ha nem is ismerve – mert kez kezet mos alapon ezek soha nem derulnek ki, vagy csak nagy ritkan -, de tenyleg batran elmondhatjuk: ki adna kis hazankban egy kanyi fillert is az adobeveteleken keresztul – mar ha fizetunk egyaltalan – a politikusokra? Ki az, aki kepes lenne ugy hinni egy politikusban, ahogy milliok teszik ezt Amerikaban? Es ha mar nem biznak az emberek a valasztott vezetoikben, hogyan bizzanak onmagukban?
[Válasz a hozzászólásra]
A magyar választópolgár azon nézne nagyot, hogy a másik párt hogy merészel 10mrd forintos költségvetéssel dolgozni, de a „saját” pártját már nem ostorozná, mert hiszen szükség van a pénzre, meg különben is kell a komcsik/nácik elleni harcra.
[Válasz a hozzászólásra]
http://hvg.hu/velemeny/20090121_Babarczy_obama_oszod_orban_gyurcsany.aspx
[Válasz a hozzászólásra]