_Csak a koncertélmény

Ahogy vártam, nem igazán bírtam  a szilveszteri lityilötyit. Nem csoda, hiszen V’Moto-Rock búcsú, egy kis társasági ritmikus rituálé, majd 30y és Kispál koncert előzte meg az év utolsó napját. Szilveszterkor pihentem, de előtte…! Koncertbeszámolók.

V’Moto-Rock

Nem kell senkinek sem bemutatnom a V’Moto-Rock együttest. A 20 évet megkésett búcsúturné pécsi állomásának a városi sportcsarnok adott otthont, ahol nem hivatalos becslésem szerint kb. 3000-3500 ember énekelte Demjén Rócsival, hogy olvaszd föl jég szívemet. Mivel van már jócskán összehasonlítási alapom a színpadtechnikát illetően, őszintén mondom, csalódtam. A koncert több mint felén komoly hangosítási hiányosságokat véltünk felfedezni, Demjén-korú nénik és bácsik nem is ilyedtek meg félhangosan bosszankodni a közönség soraiban, de legfőképpen mellettem. Ennek az lett az eredménye, hogy a rossz hang mellett még ez is elvonta a zenéről a figyelmemet, de sebaj.

Jól szórakoztam ugyanis azon az eseten, amikor egy technikus a színpadról parancsolt le egy idősebb fazont, hogy ugyan mit keres ott. Merész emberünk ugyanis a színpad melletti kordonok hiányának köszönhetően egyszerűen csak fölsétált a színpadra. A város örző-védő munkatársai pedig már csak a színpadról leparancsolás után, hanyatt-homlok loholva fogták közre a renitenst, akinek ez sem volt elég, tovább elégedetlenkedett. A történet vége saját lábon távozás lett, a küzdőtér felé.

Szóval technika: bűnrossz hang, amely a végére megjavult (kb. hárman tekergették a spotikat másfél órán keresztül, mire eltalálták), alap fény (néhány intelligens lámpa, füst, és egyszerű színfény), biztonság nulla (kordon sehol, a színpad előtt alig, nem taposórács, csak olyan búcsus tákolmány. És mi van, ha ez a sok embere megindul előre? Az a fél percnyi kerítés sincs, ami föltartóztathatja őket.) A koncertet csak a a szervező iroda főembere (Bencze) pezsgős, kicsit tesze-tosza ünneplése szakított meg. (Az estét a Pécs, ill. a Hálózat TV-ről ismert Benczeshow, Bencze Produkció szervezte – amilyen a honlap, olyan a stílus).

Naszóval. Minde jó, ha a vége jó: megjavult a hang, a végére egyszerre nagyon sokan (én is) énekelték a régi és ma is még új slágereket. Jó volt Demjént élőben is hallani, fantasztikus hanjga van, azt meg kell hagyni!

A koncert után egy gyors melegítés kedves ismerősöknél, majd igazi táncos buli hajnalig egy ismert pécsi egyetemi helyen. Nagyot roptunk! A három koncert + 1 eseményen közül itt éreztem magamat a legjobban! Hát igen, párosan mégis csak más!

30y

Eléggé vártam már a 30y koncertjét. Na nem csak az új album miatt, zenéjükben élőben mindig van vmi, ami sokkal jobban átüt, mint a CD-ken. A Petőfin is reklámozott évzáró koncertet meglepetésemre a POTE aulájába tették. Idegenkedtem tőle, de kellmesen csalódtam: bár a belmagasság nagy, klubhangulatom támadt koncert közben, ami – mivel nincsenek nagyon igazi klubok mostanság – igazám megható volt. Kellemes előnyök: no cigi, nem büdös a ruha, kulturált szemetelés, mindenhol kukák.

Nem mondom, hogy rosszul esett, de szíven ütött: bizony csak fél ház volt. Mintha befagyott volna mindenki az albérletébe. Ennek ellenére nem volt fagyos a hangulat, sőt! Emceze kollégával megkóstóltuk a helyi sör/Unicum menüt, jókat bólogattunk (a zenére!) a hátsó sorokban. Ugrabugrához nem volt kedvünk (ahogy már elég rég óta egyszer sem), de zenét hallgatni jöttünk, nem pogózni.

Az általam nagyon kedvelt Jurij remek kis szereplését követően színpadra is talált a 30y. Régen hallottam ennyire kiegyensúlyozott, jól szerkesztett koncertet. Sokat dobott az íven, hogy a CD-is nagyon jól live-hangzó számok méginkább hatottak élőben. Köszönjük a trombitás művész úr közreműködését! Igazából nem tudok mit hozzátenni: nagyon korrekt, kerek koncert volt, ahol megszólalat a zene, igazi tartalommal, remek közönséggel. Köszönöm 30y!

Kispál és a Borz

Kispálon látszott a V’Moto-Rock technikai gagyija igazán. A színpad masszív taposórácsokkal védve, fény egy „icipicivel” több, minden, ami mozdítható szekus bácsikkal biztosítva, hiába, itt még számolni kell a húsz alatti korosztállyal. A kapunál beléptetőrendszer (alkoholt nem lehet, de Misi bácsi sörét mégis behoztam, hiába, a gyakorlat…). Misi bácsival, (akinél még kora ősszel isteni borparadéban volt részem, és egy mésik boros élménnyel együtt erről is beszámolok idővel így tél vége felé ) Petrával, Líviával és nem is olyan újdonsült barátjával roptuk, természetesen a szokásos tüzes víz után. Természetesen sok-sok-sok ismerősbe botlottam, jólesett parolázni egyett.

Nagyon jó kompakt kis koncerteket hallgathattunk meg Lovasiék előtt a Gumizsuzsitől és a Zubolytól. Már-már teljes értékű műsorral leptek meg minket, az eredmény nem is maradt el: szép számú közönség táncolta végig a zenei szösszeneteket. Kispálra pedig megtelt a ház.

Na, és itt jött el az a pont, amikor – sajnos tudomásul kell vennem – nem a zenekar, hanem a koncertélmény lett a fontos. Azaz akármennyire is fáj: bárki zenélhetett volna fönt a színpadon, ha jó a hangulat, a zenekar neve nem számít. Pedig bizony én Kispálra mentem és mégis… Számomra nem volt kiemelkedő koncert, akkor sem, ha jól játszott a húsz év fölötti banda. Nem akarom lehúzni őket, annál sokkal-sokkal jobbak voltak, de kezdem érezni, vhogy nem ugyan az, mint tíz (!) éve. Jujj. Azért roptam, mert muszáj volt, jó is volt, de ennyi.

Brühühűű… Nem para, járunk 30y-ra.

Cí­mkék: 30y, buli, kispál, pécs | Bejegyzés URL (trackback) | Hozzászólások RSS