_Hit, szeretet, karácsony

Hogyan telhet a karácsony, ha valaki, akit nagyot szeretünk, már nincs közöttünk? Hadd válaszoljak röviden: szeretetben. Nem közhely, nem nagyképűség ez, hanem erő. Nehéz ezt elmondani, honnan, kiből, miből jön, de minden kétséget kizáróan ott van bennünk, mindannyiunkban, akik szerettek és szeretni fognak még valaha.

Sokan nem hisznek. Mindegy is miben nem, a lényeg, hogy nem hisznek. Nem hisznek önmagukban, nem hisznek a jövőjükben, a családjukban, barátjukban. A hit nem két pofára tömött gyorséttermi kaja, nem plázavallás, és nem üres öntömjénezés, a saját üresség leplezése. A hit valódi tartalom. A lélek tartalma.

Van-e lélek? Hát persze, hogy van. Magyarázzam, miért? Tudod, vagy rájössz majd magad is.

És ha tudod, vagy rájöttél, elfogadod: ott a tartalom benned. Amivel más vagy mint a másik ember. A másság érték. Egyéni jel, tetoválás mélyen, legbelül, mutatja, te nem én vagyok, mi nem ti vagyunk. Különbözünk. Mindannyiunknak van valamilye, ami a másiknak nincs.

Előbb-utóbb, ahogy nekem is, szükéséged lesz arra, amelyet csak másnál találsz meg. Ahogy rád is szükéség van vagy lesz, ez csak nézőpont kérdése. Lehetsz segítség a kismamának leemelni a babakocsit a buszról, foghatod valakinek a kezét reménytelen pillanatokban, szerezhetsz állást másnak, egy jó tréfával felvidíthatod a körülötted állókat. Apróságok, de ha egy ember mellet  barátként, szeretőként, házastársként, szülőként, testvérként állsz is, segítesz neki leemelni a babakocsit a buszról, fogod a kezét reménytelen pillanatokban, szerezel neki állást, és egy jó tréfával felvidítod, ha akarod.

Minden férfi és nő életedben egy-egy pillanatra barátod, szeretőd, házastársad, szülőd és testvéred.

Alapvetően minden ember szeretetre és törődésre vágyik. Miért ne adnánk meg egymásnak?

***

Vajon mindenki önös érdekből segít le babakocsit, önös érdekből vígasztal, szerez kenyeret adó munkát és süt el egy jó tréfát, hogy együtt nevessünk? Ha csak egy ember is önzetlenül cselekszik, már van valaki, aki a másikat egy pillanatra barátjátvá, szeretőjévé, házastársává, szülőjévé, testvérévé fogadja. És ha így van, elhiszi, hogy fontos neki számára az, akinek – hacsak apróságban is -, de segít.

Mert hitt a másik emberben.

Önmagukat keresve csüggednek milliók nap mint nap. Csak azt nem veszik észre, saját maguk megtalálása apróságokkal, a másoknak szentelt apró figyelmességgel kezdődik. A cserébe kapott, ugyancsak önzetlen figyelmesség hitté válik önmagunkban, a többi emberben. Képesek vagyunk hozzátanni valamit a  nagy közöshöz!

Az így szerezett hit pedig erő a szeretehez, a szeretet pedig út a megbocsátáshoz. A megbocsátás a tiszteleten és elfogadáson alapul, amelynek mérőszámát ugyancsak a szeretet adja. Így van ez minden társadalomban, intézményesített egyházzal és anélkül.

Lehet-e mindig karácsony? Nekünk, akik szeretjük egymást, tényleg mindig karácsony van.

Cí­mkék: apu, gondolat | Bejegyzés URL (trackback) | Hozzászólások RSS