_A negyedik: 30Y No.4

Nem is olyan rég jelent meg a 30Y legújabb albuma, a No. 4. Olyan, mint a Balaton: úszkálhatsz benne, mikor lemegy a nap, vagy kapaszkodhat a másikba a szélviharban. Régen vártam már erre az érzésre, hiszen a 30Y inkább csak relaxív zene volt számomra, amelyet nem lehet abbahagyni.  Ez az album viszont meghozta azt, amitől igazán döglik a légy.

Fene sem gondolta volna, hiszen sokan illették már unalmas jelzővel  a 30y-t. Ez a korong viszont a korábban fanyalgókat is elismerésre készteti: hiába stúdiófelvétel, ha forog a lemez, ott vagyunk Beck Zolival a mikrofon mögött, vagy az első sorban a színpadnak préselve, miután egy megvadult tizenéves kilökte kezünkből az utolsó Unicumot, amit az aznapra előirányzott ivópénz végéből csak hosszas várakozást követően kaptunk kézhez.

Bizony, jó album ez.

Nincs is más hetek óta a playlistben, csak az Azt hittem érdemes (track 7), igazi 2 in 1, lassú líria, sírás, aztán mikor végérvényesen bedepiznél tőle, jön a zúzda, nehogy már bőgjél, amikor buli van. A Dajkák meséje (track 4) és a Karambol (track8), nem is lehetne jobban 30y-os: egyszerre a régi hangok, és az új „elhisszükhogyténylegnagyonnagyhelyekenjátszunkmár”. Bár szeretett Petőfink agyonjátsza, nekem mégsem a Felhő (track2) az album legjobb száma. Talán inkább csak a legkommerszebb…, de igazad van, fene a gusztusomat!

A Hajóra szállt (track1), Gyújtósnak jó (track3), Kutyák meg emberek (track6) tipikusan azok a számok, amikor a megfáradt, közel harmincasok menekülnek a küzdőtérről, a pogó már nem az ő világuk. Nem úgy, mint a nyugodt Kerticsaptól (track12), amely utolsó helyet foglalja el a CD-n, lenyugtatva az otthon privát 30y házibulit rendező éppenhogy egyetemistákat. Hogy mennyire pihentet/mozgat át a Rubik Ernő (track5) nem egyértelmű, azonban biztos, talán csak a szöveg tagolása miatt, itt érzem magam leginkább közel a ’80-as évekhez.

Ha öt pec alatt koncerthangulatba szeretnénk kerülni, ajánlom a Szenes (track9) számot, mint vény és pénz nélkül beszerezhető partidrogot. Alig várom, hogy lássam, hogyan működik a szám koncerten: állandó, pörgő ritmus, nagyugrós refrén, és a vége előtt egy kis pihenés, hogy az utolsó utáni lelki energiánkat is a ritmikus társadalmi rituáléba öljük.

Az Olyan csak olyan (track10) és a Kifelé nem, befelé nem (track11) pedig nem csak töltelék zene, elhihetitek!

Amúgy attól tartok, bármi is került volna föl a lemezre, nem tudnék neki ellenállni. Egyszerűen szeretem, amit játszanak a srácok. Ennek ellenére szeretném leszögezni, nem vagyok fanatikus 30y rajongó, nincs Beck Zolis alvópárnám, és nem randizok fiatal lányokkal, hogy megszerezzem tőlük az együttes tagjainak szignójával ellátott ereklyéiket. Azaz a fenti szöszenet a valós képet mutatja, még akkor is, ha elfogultsággal vádolni jogos!

Tessék lemezt venni, és a dec. 29-én POTE Aulában megjelenni lemezbemutatón!

_________________________________________________________

honlap: 30y
az album: No. 4., 12 track, közel 44 perc, CLS Records: 1. Hajóra szállt, 2. Felhő, 3. Gyújtósnak jó, 4. Dajkák meséje, 5. Rubikernő, 6. Kutyák meg emberek, 7. Azt hittem érdemes, 8. Karambol, 9. Szenes, 10. Olyan csak olyan, 11. Kifele nem befele nem, 12. Kerticsap

Cí­mkék: 30y | Bejegyzés URL (trackback) | Hozzászólások RSS