_Igazán emberi: Wall-E

Nem emlékszem, reklámspotban vagy plakáton láttam-e először Wall-E figuráját. Azonban már a legelső pillanatban tudtam: igazán jó moziról maradok le, ha csak azért, mert (mese)rajzfilm, nem veszem a fáradtságot, hogy elvonszoljam magamat a vászon elé.

A Wall-E nem gyerekfilm. Illetve igen, de csak annyira, mint az aktuális hülyeség tizenkettes karikával. Merthogy szép, meg aranyos, meg jó nagy promót lehet neki keríteni (menük, játékok, pólók, stb.), csakhogy ennek a filmnek mondanivalója (!) van.

A Wall-E nem más, mint tükör. Egy egyszerű történetben sokrétű, de könnyen beazonosítható jelentéstartalommal azt állítja pellengérre, kik is vagyunk valójában.

Wall-E, a kis szemétgyűjtő és -tömörítő robot közel 700 éve magányosan pakolgatja a Földön a hulladékot, amikor egy életet kereső droidot követve eljut az emberek űrhajójára, akik egy kis kalamajkát követően visszatérnek a Földre új életet kezdeni.

Általánosságban igaz, hogy minden nő utálja a sci-fiket, mert csak értelmetlen szavak (pl.: ionhajtómű) repkednek és az általuk idiótának kikiáltott elmaszkírozott figurákat rohangásznak (pl.: Tor). Egyszer-kétszer még igazuk is van, ám a sci-fi nem attól jó, hogy szépen mutat a képernyőn, hanem attól, hogy az emberiség, ill. emberség ábrázolására tesz kísérletet. Hol android formájában, amely emberré akar válni, hol úgy, hogy egy kis hulladékgyűjtő robotot rajzol vászonra, amely kíváncsiságával, feladattudatával százszor emberibb, mint a tohonya, repülőszékekben ülő, programozott droidként élő emberek.

Aki romantikus filmre vágyik, annak is bátran ajánlom a Wall-E-t. A kis robot, és az életet kereső droid, E.V.A. ugyanis előbb-utóbb egymásba habarodnak. Nehezen tudok emberibb és egyben szórakoztatóbb animációs filmet elképzelni, amely ilyen pontosan megfogalmazza a férfi és a nő között születő szerelmet: érzelmeit kifejezni félő fiú, és a közeledést nem értő lány, akinek az utolsó utáni pillanatban leesik, ő maga is mit érez.

És hogy mennyire is érthető a sokrétű szimbólumrendszer, arra csak két példa: a film „végefőcíme” önmagában is vetíthető animáció: a festészet fejlődésével alkalmazott technikákkal mutatja be az új földi élet kezdetét, a barlangrajzoktól kezdve a fotótechnikáig: az első szemétkupacok megszűntetésétől a virágázó lakóparkokig. A másik kiválóan működő szimbólum pedig E.V.A., akinek a nevében hordozott mondanivalót nem kell részleteznem, plusz mellkasában, az emberi szív helyén rejti el az életet jelentő növényt, amely az emberiség számára újra elhozza azt, amitől újra emberré válik.

ui.: a WALL-E [1] lett kedden az év legjobb filmje a Los Angeles-i Filmkritikusok Szövetsége [2] (LAFCA) szavazásán. A díjat január 12-én adják át. A 180 millió dollárból forgatott WALL-E világszerte 495 millió dollárt szedett össze a mozipénztáraknál, korábban a hollywoodi filmfesztiválon elnyerte az év animációs filmje díjat, Nagy Britanniában pedig ez lett a Legjobb családi film. (Index)

_________________________________________

Mindenféle kütyü: www.walle.hu

Cí­mkék: mozi, természet | Bejegyzés URL (trackback) | Hozzászólások RSS