_Megújult az Avonlea.hu
Bizonyára sokaknak ismerősen cseng a kanadai Váratlan utazás c. filmsorozat. Nem túlzás azt mondanom, a sorozattal együtt nőttem fel: ahogy cseperedtek a karakterek és velük együtt a szereplők, úgy lettem egyre idősebb magam is. Sok örömömet leltem benne, és lelem ma is: embersége, életszeretete és életigenlése az időtlen értékekből születik. Ha egy-egy epizódot előbányászok akár a jó öreg régi VHS-ről, akár már HDD-ről, bizony előfordul, hogy elérzékenyülök. Talán azért is, mert hasonló környezetben nőttem föl, mint ahol a történet maga játszódik.



Nem mai hír, június 2-án jelent meg a nol.hu-n Gáti Oszkár Jászai-díjas színművész írásban is olvasható híres-hírhedt kilépő beszéde a Győri Nemzeti Színházból. Nem ítélem el az őszinte hangért, de piedesztára sem emelem. Megtehetném pedig a hazai viszonyokat figyelembe véve, azonban mégsem teszem, mert úgy vélem, magától értetődőnek kell lennie, hogy ha valami nagyon nem működik, legalább szóvá tesszük, még akkor is, ha jó magyar szokás szerint ezt követően nem történik semmi. A jeles színművész beszéde a színháztársadalom erkölcsi romlottságáról, szakmai ellehetetlenüléséről szól. A színház a kultúra része, a kultúra számomra pedig nem más, mint a nemzet önazonossága, tükörképe. Gáti Oszkár kiborul, és én nem tehetek mást, mint igazat adok neki. Ha sorok közé nézünk, ott a teljes magyar valóság.
Bejegyzések (RSS)
Hozzászólások (RSS)