_Hegynek föl, hegynek le

Hazaértünk. Három és fél napot töltöttünk Szlovéniában, a Triglav Nemzeti Parkban Janka, Janka apai őse, Attila, és én.  Nagy meglepetésünkre a park központjában, ahol a szállásunk is volt, nem esett hó! Elsőre ez szomorúan hangzik, ám nem volt olyan nagy gond, mint gondoltuk volna. Sőt! Várakozásainkkal ellentétben így lent kellemes sziklás terep, fönt derékig érő, járható hó várt minket. (Ha lent is havazott volna, csak az Soče, vagy olasz nevén az Isonzó völgyét járhattuk volna be.)

Felmérve a lehetőségeket Trentából, 625 m-ről indultunk az XY menedékház felé (1600 m), amelynek a nevét elfelejtettem, hamarosan beírom. A tervezett táv 8 km volt, 1000 m-es szintkülönbséggel. Normális terepviszonyok mellet ez jó négy és fél óra, sajnos nekünk nem sikerült a célba érés. 1100 m környékén szakadékba vivő hóomlások és jegesedések állták utunkat, észnél kellett lenni. Az első nap célja végül egy lezárt (!) hütte, menedékház lett, ahol az ilyenkor szokásos módon ebédeltünk, majd visszaindultunk. (Érzékeltetve a terep adottságait: felfelé 5, visszafelé 2 és fél óra volt az út.) Nem bántuk, hogy nem láttunk csúcsot, a táj szépsége, a téli csend mindenért kárpótolt. Egy csöppet elfáradtam, két órát kivéve cipeltem a hátiszákot, egy-két ponton nem volt leányálom.

A második napot sokkal izgalmasabbnak találtam. A 8 km-es túra első etapjaként, felfelé követve a Soče kobaltzöld színű vizét, eljutottunk a Soče-forráshoz. Találkoztunk elhagyott házakkal, függőhíddal, kis szakaszon haladtunk sziklafalon drótkötélbe kapaszkodva. (Ez utóbbi a forráshoz vezető utolsó 15 méter, teher nélkül, nagy lelki nyugalommal tegyük meg. Nem vészes, csak elsőre annak tűnik, csupán kapaszkodni kell. És hogy valóban mennyire könnyű, jól mutatta egy kisebb csapat, aminek egy-két tagja elég flancosan ki volt öltözve: öltöny, lakkcipő, fehér kabát.) Meglepően jó időnk volt, meg is fordult a fejemben, lehet, túlöltöztem, de akkor még nem tudtam, mi vár minket odafent.

Történt ugyanis, hogy nem álltunk itt meg, és a Vrisič-hágó felé vettük az irányt. A hágóhoz vezető út több, mint szép volt: sütött a nap, végig hegyoldalban, nem völgyben haladtunk, így láttuk a körülöttünk emelkedő havas csúcsokat. Igaz, egyes pontokon combig süppedtünk a hóban, és hiába melegített a nap, a végén a szél elég kellemetlenül átfújt minket. (Már amennyire átfújhatott a softshell felsőkön. Hehe.) Útközben hamar kiderült: egyszerűbb felérni a hágóig, mint visszafordulni. Pontosan 1500 m-ig haladtunk, a hágó tetejéig nem mentünk fel (még 1,5 km, dehogy!), hiszen a kilátás alig volt több, mint amit erről a pontról láthattunk. Éppen alábukott a nap, és kezdett hűvös lenni.

A stoppolás mellett döntöttünk. Szerencsénk volt. Egy fiatal szlovén pár éppen arra járt. Heves integetések közepette basic angollal tudomásukra hoztuk, hogy nagyon gyorsan le szeretnénk jutni, mert baromira kivagyunk. A lefelé utat megúsztuk húsz perccel a 3 óra helyett.

Utolsó nap a hazafelé tartó napon megálltunk a Bovečben és a mellette található első világháborús temetőnél, egy, a Soče-völgyben található egykori tönkszállító építménynél, és a Boka vízesésnél, amely 106 m-en zuhan alá. Csak éppen most nem nagyon volt minek lezuhannia: se hó, se olvadás: se víz.

Rövid, saját kommentek az úthoz:

• Horvátországon keresztül érkeztünk Szlovéniába. Barcsnál ki, majd autópálya. Zágráb és Ljubjana a szlovén oldalon két alkalommal kellett 15-20 km-re letérni az autópályáról. Több szakasz után is kellett fizetni, 1.70, ill. 1.80 €-t. A horvát részen 36 kuna volt a pályadíj. Mi most Logatec felé kerültük meg a Triglavot, ez 50 km-el hosszabb, mintha fentről jöttünk volna. De az egyenesebb is!
• Mondanom sem kell, öltözködjünk rétegesen!
• normális, erre a célra kiképzett hátizsákot hordjunk (első nap egy 20 literes lótifuti Karrimor, másnap egy erre a célra kialakított Loop hátizsákkal rohangásztam. Második nap csak kb. 2 órát vittem, de éreztem a különbséget.)
• Tuti volt a szállás. (Mija Apartman, Trenta) 2-4-6 fős apartman, teakonyhával, fürdőszobával, műholdas TV-vel. Egy éjszaka 14 € volt, igaz, ez holtszezonban. Akkor is bagó. Az angol jobban ment a házinéni Marijanak, mint a német, de a lényeg mindkét nyelven megvolt. (ui.: a lánya nyolc éve zongorázik, most kezdte a csellózást, lehet, lesz majd egy kis jóleső zenebona.)
• a túrabot több mint jó!
• Janka durván jó kaját varázsolt reggelire. Este én varázsoltam.
• Ez úton is köszönet a lehetőségért Attilának, mert elvitt, Jankának, mert befizetett. Ugyanis jól le vagyok égve.
• jót pihentem: nagyokat mentünk, sokat aludtunk

Érdemes ellátogatni a szomszédba, a kb. hat óra autókázás kétség kívül megéri! Íme a Trenta-völgy egy körpanorámás képen.

 Ui.:Következő alkalommal remélem az ifjú Egervári házaspár is csatlakozik hozzánk!

  Képek a túráról, természetesen nem mindet én készítettem. (Janka volt az elkövető.)

Cí­mkék: természet, túra | Bejegyzés URL (trackback) | Hozzászólások RSS