_Kispál és a Borz: 20 év

Nem titkolom, nagyon készültem a Kispál és a Borz 20 éves születésnapi koncertjére. Persze itt nem kell arra gondolni, hogy ládányi sört halmoztam volna föl csöppnyi konyhában, vagy hogy előkerestem volna az együttestől felfedezhető összes relikviámat. Inkább a várakozás volt nagy bennem: jó hangulatra, régen hallott korai számokra és értékelhető életmű összefoglalásra vágytam. A látvány, a kisorsolásra szánt dedikált gitár, vagy hogy az MTV (Magyar Televízió, nem Music Television!) rögzíti a koncertet, csak hab volt a szülinapi tortán! Élménybeszámoló.

A régi hagyományokhoz híven az estét apró bemelegítéssel kezdtük: előkerült egy kis Alföldről kapott erdélyi, majd barkócaberkenye pálinka, plusz a lányok ittak még egy kis vodkanarancsot. Rövid bevidámodás után kis társaságunk (Misi bácsi, Petráá és Alex és Era + 2 fő barátnő) két üveg pezsgővel átballagott a koncerthelyszínre, amely most kivételesen nem az Ifjúsági Ház, nem a koncerthangulat nélküli Expo Center, hanem a Lauber Dezső Városi Sportcsarnok volt.

Egy-egy nagyobb, népünnepélynek számító PVSK meccsen bizony itt elfér akár négyezer ember is. Ez alkalommal azonban nem csak a nézőtér, a küzdőtér is csurig volt! Jegyet már nem igazán lehetett kapni a koncertet megelőző napokban, ezt az online jegyrendeléses rendszeren túl több portál fóruma, üzenőfala, és maga a Kispál és a Borz honlapja is megerősítette. Ennek ellenére Petrának elkeseredetten próbáltam belépőt szerezni, mert sajnos karácsony előtt nem sikerült vennem, és hát ha már megígértem… Több szálat indítottam el, ebből kettő bejött; köszönöm Évának Pécsről és Gábornak Békés megyéből, hogy segítettek, és szereztek, ill. küldtek jegyet. (Éppen hogy megbeszéltem Gáborral, Éva szólt, neki is sikerült a jegyszerzés.) (Aztán kiderült, több hullámban a helyszínen is lehetett jegyet kapni, a kezdésre maradt még kb. 200 férőhely. Beszédes, hogy Kovács Sztár Ákos, az ikon, anno félig sem tudta megtölteni a Sportcsarnokot.)

A bejutást megelőző 20 percben néhányan angyalkáztunk („Ha lefekszem a hóba melléd, nyakamban összeér a hó,…”), majd Misi bácsira bíztuk a szülinapi pezsgőnyitást. A két üveg nedű jelentős részét – tekintettel az előtte elfogyasztott pálinkamennyiségre – tisztességesen megosztottuk az ünneplő pajtásokkal. Beesve az egyetlen mezei jeggyel rendelkezőknek nyitott ajtón a több ezer fős tömeg kielégítő kiszolgálására teljesen alkalmatlan logisztikai háttérrel találkoztunk: a ruhatár pillanatokon belül megtelt, a büfé kevés volt és lassú, és a kabátjaikat a reklámtáblák közé elrejtő tömeget senki nem felügyelte. Akár haza is hozhattunk volna párat. A legfurcsább, hogy a komoly nemzetközi mérkőzéseknek is helyet adó játéktér parkettáját semmivel nem fedték le, a parkettát kímélendő pedig a két kivetítőn többször is felvillanó üzenet, miszerint kérik, ne dohányozzunk, úgy hangzott, mintha kisgyereknek akarnád megtiltani, hogy ne nyaljon a fagyiba, amit az előbb vettél neki.

Hála Alexéknek, sikerült egy közeli, nem zúzdás, nem hangfal előtti helyen csoportosulnunk, ami nekem csak addig adatott meg, amíg az általam becsempészett üveg vodka „egy korty vodkát egy korty sörért” akcióban el nem fogyott. Nem lett volna jó üveggel a kezemben táncolni…

A bulizásból kivettem a részem. Talán ha a koncert 20%-át töltöttem nyugodtan. A többit bevidámodva hol középen, hol hátrébb, hol a sörpultnál. Iszonyú meleg volt, jó kis párával, megint kicsavartam az izzadságot a pólómból. Bevallom, nem nagyon voltak terveim, mennyire legyek konszolidált. Persze nem akartam árokparton aludni, de éreztem, nagyon jól érzem magam. Jól is éreztem! Egyszer 20 éves a Kispál és a Borz.

Kiváló koncert volt! Igazi maratoni, három és fél órás. Ha minden nagy szám, minden saját kedvenc nem is, de az elmúlt 20 év legfontosabbjai elhangoztak.

Kép: index.hu

Régen hallottam Loviékat ennyire pontosan, ilyen kevés hiba nélkül játszani! (Azért a Hang és fény nem sikerült ) Bizonyítja ezt az a kalózfelvétel, amelyet egy ismerősöm készített. A felvételen jól hallható, hogy szinte kivétel nélkül minden számot végig énekel a közönség. Magam nem láttam, de egyes tudósítások szerint Lovasi egy könnyet is elmorzsolt ennek örömére, úgy meghatódott. Bár nem kaptunk semmilyen új, bombasztikus hangszerelést, zenei meglepetést, a zenekar azt hozta, amit meghirdetett: igazi születésnapi koncertet. Érezhetően és láthatően az egész csarnoknyi ember frenetikusan érezte magát. Legnagyobb meglepetésemre Németh Jucit, aki négy szám erejéig lépett fel ez alkalommal, szerettem a színpadon, még jól is fújt, kifejezetten jót tett a játéka a koncertnek. Üdítő volt hallani. Írom ezt azért, mert nem lelkesedem túlságosan érte, kár ugyanis, hogy szőke HP-nek tetteti magát, e koncert szerint azonban nem is az. (Juci a zenekar stylelistje is volt egyben.)

Én sem voltam megelégedve a Csík zenekarral. Rohant el mellettem ugyanis középről kifelé lány, hogy „Ekkora sz*rt!”. Persze csak akkor van igazunk, ha sajnáljuk, hogy a koncert első ledarálós, odavágós, maximumra pörgetett része véget ért, és ugye mi nem szeretnénk pihenni. Pedig kellett. És visszahallgatva a Csík jól szólt. De nem vállalkozom mérvadó, részletes zenei kritikára. Már csak azért sem, mert vannak tőlem jobbak, és mert bulizni, nem kritikát írni mentem. (Egy aprócska negatívum még: Lovasi nem mutatta be a végén Kispál Andrást! Alex rákérdezett a kispelesaborz.hu-n, a választ upgrade-lem.)

És most egy saját koncertsztori. Úgy nyolc évvel ezelőtt Mészáros Bencével, egykori iskolatársammal keveredtem össze egy PUF koncerten. Beavatott egy személyes tradíciójába: ha koncerten Lecsót lát, elüvölti magát: „Isten vagy Lecsó!”. Akkor megígértette velem, ha koncerten vagyok, és megjelenik Lecsó, ne legyek a hagyományok megtörője. Ez alkalommal sem lettem. Az istenítő mondatot mikrofonközelben Lovi reagálta le. Remélem rajta lesz a tavaszra elkészülő koncert DVD-n. Ha így lesz, ígérem, mivel az örökkévalóságnak megörökítették, nem üvöltözöm többet.

Végül: nincs igazuk a fanyalgóknak. Megérte küzdenem három és fél órát, nagyot roptam, bizony! Aki azt mondja, üres volt, meg hogy nem adták bele mindenüket a fiúk, az másik koncertet hallgatott. A hang pedig egészen jól sikerült, ettől általában csak a csenedesülősökön hallottam jobbat. És aki az új hangzást és utat hiányolta a koncertről, jelzem, ez most nem a jövőről, hanem a jubileumról szólt!

Ahogy több ezren énekelték: „Boldog, boldog születésnapot!”

Ez csak egy kapcsolódó galéria, egy Hangzó Helikon album lemezbemutató pécsi koncertje (2007. december 12.) , amelyen Lovasi énekel.

Cí­mkék: buli, kispál, kultúra, pécs, ünnep | Bejegyzés URL (trackback) | Hozzászólások RSS