_Ránk hangolva
Egykori soproni gimnazistaként nem volt kérdés, mit hallgatok: többnyire az Österreichiser Rundfunk „efem vier”-je szólt. Olyan újszerű, szubkulturális zenékkel, amelyek hallgatása az akkori Danubius mellett eretnekségnek számított. Azóta egyik-másik szubkultból és zenéjéből divat lett, rosszabb esetben mainstream. Azok a műfajok, amelyek megmaradtak maguknak, sorban nyitották meg saját kollektív identitásuk megafonjait, az internetes rádióadásukat. Ezek csak az internettel rendelkezők számára voltak elérhetőek, eddig. Mert a Magyar Rádió fél éve, hogy megújította teljes struktúráját: a Petőfi Rádió élvezhető zenei csatornává vált!
Az átalakulást komoly vita és bírálatok özöne kísérte, (lásd pl. az Élet és Irodalom hasábjait), hiszen nem hallható Szabó Gábor, máshová került a Rádiókabaré, nincsenek a megszokott körkapcsolásos sportközvetítések, és még sorolhatnám. Elsőre azt hihetnénk, a veszteség hatalmas. Pedig nem. Logikus megoldás követni (akár televíziós mintára) a tematikus, itt: korosztályos csatornák kialakítását, a hallgatóktól pedig vállalható „áldozat”, hogy hosszú évek után új műsorstruktúrát ismerjenek meg.
Így hát nem értek egyet az ORTT Petőfi Rádió ellen indított közigazgatási eljárásával, miszerint az adó nem látja el közszolgálati feladatait. Mert bár kétség kívül jogszerű, nem veszi figyelembe a Magyar Rádió adói közötti feladatmegosztást. Nem tudom, ez a jog, és/vagy csak az ORTT-ben ülők értetlenkedésének köszönhető. A végeredmény szempontjából mindegy is.
Ennek ellenére a Magyar Rádió egésze igenis közszolgálati. Nem a szigorúan vett jogszabályi, hanem abban az értelemben, hogy törekszik a magyar hallgatóság egészének hallgatható műsort készíteni. Hatékonyan. Ennek a hatékonyságnak alapelemi pedig a tematikus csatornák. Úgy érzem, megint azzal az esettel találkozunk, hogy a jogalkotó, ill. a jogszabály, vagy akár a közgondolkodás (lásd az ORTT-hez érkezett panaszáradatot) még mindig másik világban él, és a pionírok (itt jelképesen Such György, a rádió elnöke) küzdenek a múlt nagyon is valóságos, hús vér árnyaival.
„A zene kultúra, a kultúra közszolgálat.” – hirdeti az MR2-Petőfi. (Az MR2 név az újrahangoláson túl minden bizonnyal a pár év múlva induló digitális műsorszórás előzménye, na meg a három új csatorna miatt vált szükségessé.) A kultúra valóban közszolgálat, ezzel egyetértek. Ám a Petőfi megfeledkezett valamiről, amely támadhatóságát is adja: a kultúra nem csak zenét jelent, és a zene nem csak dalokat. Ahhoz, hogy a Petőfi közszolgálatiságában támadhatatlan adó legyen, rövid időn belül fel kell ismernie: a korosztályos közszolgálatiság többet jelent zenesugárzásnál. Vállalnia kell a megcélzott korosztályoknak szóló magazinműsorokat, riportokat, fiataloknak szóló speciális híreket. És több hazai zenekart, még annak árán is, hogy a kínálat még „alternatívabb” lesz. Bízom benne, a hallgatottság, amely átlagban már négyszeresére nőtt, hamarosan még tovább emelkedik.
És hogy mit szólnak mindehhez a kereskedelmi rádióadók? Természetesen tiltakoznak, tiltakozásuk alapja a jelenleg hatályos Médiatörvény. Pedig szerintem nincs másról szó, mint hogy belépett a piacra egy állami rádióadó, amely teret követel magának. A kereskedelmi adók hirtelen tiltakozásukkal szerintem ott tévednek, hogy csökkenő hallgatottsági tendenciájukat a jelen helyzet nem befolyásolja: a Petőfi hiánypótló csatorna, hallgatóik első körben azokból verbuválódnak, akik eddig egyetlen kereskedelmi adóért sem kapcsolták be készüléküket. Az egy következő kérdés, hogy ez a hirdetési szempontból kiemelten fontos korosztályt megcélzó Petőfi mennyire osztja föl újra a hirdetési piacot, illetve idővel hány új hallgatót tud toborozni a kereskedelmi adók közönségéből.
Bárhogy is legyen, a Petőfi, köhöm, bocsánat, az MR2-Petőfi Rádió üde színfoltja a hazai éternek, és úgy érzem, az is marad mindaddig, amíg kiállunk mellette. Ha már lett, és a miénknek érezzük, ez a legkevesebb, amit tehetünk!
Csatlakozz a Petőfit támogatókhoz!
Ui.: Hol hallok én Manu Chaot, ha nem a Petőfiben? – éppen ez szól most.
Bejegyzés URL (trackback)
Hozzászólások RSS
Hozzászólások (RSS)
Csatlakoztam! De ha azok az okostojások ebbe is belekötnek (Petőfi) és ellelehetetlenítik ezt az adót akkor azért is utcára kell menni, vagy el ebből a diktaturhából.
Nézzé rá: konyvdesign.blog.hu, streetart.blog.hu
[Válasz a hozzászólásra]
Támogatandó kezdeményezés, amit a Petőfi csinált, tény. De azért nem ártana tisztességesen csinálni.
Pl. fizetni a jogdíjat a lejátszott számok után, amit éppen a közszolgálati státuszára hivatkozva tagad meg a rádió.
Vagy éppen saját zenei adatbázist építeni, és nem lopott anyagra támaszkodni (bár ez csak pletyka, de a helyzetet elég jól ismerő embertől származik).
A Rádió Café joggal tiltakozik egyébként szerintem, nagyjából fedi egymást a két adó zenei kínálata (nem véletlenül, ha igazak a pletykák…), de az RC-nek félközszolgálati műsort kell sugároznia, 51%-ban kell kitölteni a műsoridőt beszélgetős műsorokkal (lehet nem ennyi pontosan a százalék, de a nagyságrend stimmel), míg a Petőfit, mivel közszolgálati rádió, nem ellenőrzik ilyen szinten. Ráadásul úgy viselkedik, mint egy kereskedelmi rádió (amivel olyan szinten nincs gond, hogy egy közszolgálati rádiónak is el kell adnia a reklámidőt, csak ott éppenséggel van – nem kevés – állami támogatás), közszolgálati címkével a homlokán.
A rádió természetesen jó, hogy van, de vannak olyan aspektusai is az ügynek, amik mellett nem lehet elmenni csak azért, mert végre van egy olyan országos rádió, ami ilyen zenéket sugároz.
[Válasz a hozzászólásra]
Tschöppy, az elvvel egyetértek. Azonban a postomban hibásan feltételeztem egy dolgot, és ez egy kicsit áthangolja a helyzetet: a Petőfi nem oszthatja föl a korosztályos rádiós hirdetési piacot. Ugyanis közszolgálati adóként max. 6 perc reklámot sugározhat (a kereskedelmi 12-őt, az infót köszi Csabbernak). Ma hallottam, a támadások kivédése miatt is csökkenteni kívánják a hat percet, annak ellenére, hogy a kereskedelmi érdeklődés vélhetően megnőtt a reklámpercek iránt.
Ha jól emlékszem, valóban 51% a Radió Café kötelező beszélgetős műsorainak aránya. Az adat vhol az ÉS-ben van.
Jól mondod: csak ezért, mert országos adó, nem lehet elmenni a hibák miatt. Akkor követnek, követünk el hibát, ha a visszásságokat nem tisztázzuk megfelelően, és ennek okán a teljes váltást lefújják, vagy olyannyira csonkítják a műsorstruktúrát, hogy élvezhetetlenné válik.
Addig is Irkához hasonlóan csatlakozzunk!
[Válasz a hozzászólásra]
A hirdetési piacot direkt módon nem is fogja megosztani, mert – mint ahogy írod – kevesebb a reklámozásra fordítható ideje. Viszont mivel jóformán csak zenét sugároz (elenyésző számú beszélgetős műsorral megfűszerezve), a hallgatók értelemszerűen oda fognak vándorolni, mivel nincsenek unalmas/érdektelen beszélgetős félórák, csak zene, és óránként egy hírműsor plusz reklámok, összesen talán 10 percben. Ezzel pedig már erősen ráhat a rádiós piacra, mert hallgatókat von azoktól az adóktól, amik 12 percet reklámoznak (+ hírek), és még kötelezve is vannak a közszolgálati jellegű műsorokra. Egy órában több a nettó perc, amit zenével tölthetnek meg a Petőfin, mint bármelyik kereskedelmi rádióban.
Nem fogok csatlakozni, mert nem hiszek benne, hogy bármit is használna. Azért nem, mert sosem érdekelte az embereket, főleg a rádiózásban, hogy mit akar a közönség (lásd a kereskedelmi rádiózás színvonalát, a felülről irányított zenei ízlést). Valamint azért sem, mert ez a „vita” nem arról szól, hogy milyen zenét sugároz a Petőfi. Arról szól, hogy új emberek kerültek a húsos fazék mellé, és azok, akiket kiszorítottak, akarják vissza a kanalukat (lásd Farkasházy „Ebből a pénzből hat rádiókabarét csináltam volna” Tivadar műsorozását a Heti Hetesben, pl. nov. 25-ei adás). És amíg erről van szó, teljesen mindegy, hogy tíz vagy egymillió ember írja alá a petíciót.
[Válasz a hozzászólásra]
I. Reagálva Tschöppy előző hozzászólásod első bekezedésére:
1.) Észrevételed jogos. Ha valóban egyenlő esélyeket szeretnénk, márpedig a demokrácia erről szól, még a közszolgálati adóknál is, közel kiegyenlített műsorstruktúrát kell előírni, alkalmazni. Erre céloztam a postban, amikor a korosztályos közszolgálatiságról írtam.
2.) Megértem, ahogy a kereskedelmi adók oldaláról megközelíted a reklámpiacot érintő változásokat. Ám én – sajnos? – nem tudok együtt érezni a kereskedelmi adókkal.
II. Reagálva Tschöppy előző hozzászólásod második bekezedésére:
Indokaid megértem. Magam azonban a lehetőséget látom az adóban, még akkor is, ha zenei adatbázis bizony nagyon csúnya módon máshonnan „szerzett”, és még akkor is, ha az adó vki, vkik zsebét tömni hivatott. E mellett azonban olyan lehetőséget kapott a fiatal korosztály, ami eddig nem volt elérhető számára: nem a „felülről irányított zenei ízlés”, hanem a saját zenei ízlése kerülhet előtérbe. Persze ez sem ment meg mindenkit a gagyitól. De van választási lehetőség! És ezt kell díjazni, és ezért kell csatlakozni. A csatlakozás szimbolikus jellegű csupán. Tudjuk jól, ahogy írtad is, nem lehetnek illúzióink.
Ez az adó elindult. Nem tökéletes, olvassuk, halljuk. De az irány jó. És ahhoz, hogy ez tartható legyen, kell a támogatás.
[Válasz a hozzászólásra]
Távol álljon tőlem, hogy a kereskedelmi rádiókat védjem, vagy hogy együtt érezzek velük. Előfordultam már néhányban, sajnos ismerem a felfogásukat a zenével kapcsolatban, amiből nem kérek. Csupán egy másik megközelítési útvonalat vázoltam fel a kommentemben, ezért írtam erről a témáról.
Tény, hogy van választási lehetőség. De eddig is volt, úgy hívták Radio Cafe (elismerem, regionális rádió, de ettől még létezett). Mindenki úgy csodálkozik rá a Petőfire, mintha valami új jelenség lenne, amit sugároz, pedig nem az. Az igaz, hogy nagyobb hírérték egy ilyen erős váltás egy országos rádió műsorstruktúrájában és a folyamatos ORTT figyelem, a régiek jajgatása és vészjelzése a „kultúra” nevében. De ettől még nem szabad elfelejteni, hogy nem ők voltak az elsők.
Nem tagadom, hogy fontos dolog, amit most a Petőfi felvállalt, csak nem szabad a „Pistikének minden megbocsájtható, mert hozott egy ötöst olvasásból” attitűddel hozzá állni a Petőfihez. Legalábbis az én véleményem szerint. Mindenki azt támogat, amit akar, én úgy érzem, hogy elvan a Petőfi az én aláírásom nélkül is.
[Válasz a hozzászólásra]
Budapest 2 mill. ember élőhelye. 8 mill. ember ezen kívül lakik. A Petőfi itt szakít nagyot. Mindegy, hogy volt már egy Rádió Cafe. 8 millió lakos részére csak internetes rádióadó volt csupán.
(Nem ismerem a Radió Cafe pontos lefedettségét, gondolom, több, mint 2 mill. ember számára elérhető. Természetesen nem 8 millióan hallgatják a Petőfit, hanem a lakosság ezzel arányos korosztályos része, ott, ahol a Petőfi fogható.)
[Válasz a hozzászólásra]
[...] közrádió után itt a köztévé ügye is . Mert az mégsem járja, [...]