_Holnap hajnalig

Ártatlanul érkeztem a PTE FEEK Squash estjére: úgy gondoltam, hosszú idő után ütök egy jót. Mikor odaértem, kiderült: verseny van! Nosza, rajta, versenyen is régen voltam már! És ha már arra jártam és kezembe akadt egy videókamera, gyorsan készítettem egy kis filmet is. (Az esemény lényege ebből kiderül.)

→

_Elhagyatva

Az utóbbi hetekben – köszönhető részben a blogomon olvasható alapállásnak is – több beszélgetésben is szóba került a „hogyan tovább”. E posztban nem kívánok kitérni országos közéleti kérdésekre, „csupán” személyes élményeimen keresztül próbálom ábrázolni a korosztályom számára is érzékelhető társadalmi tüneteket, illetve megfogalmazni egyfajta korosztályos kollektív életérzést. A helyzet talán nem annyira szomorú, mint ahogy e pár sorban nekiindulok, igyekszem a magam gyengélkedő optimizmusának is hangot adni.

→

_Halak a TV-ben – videó

Helyesbítek: a monitoron. Régi ötletemet valósítottam meg: fölvettem az akváriumomat videókamerára. Jankának remek ötlete támadt: tegyük mellé a húgomtól elcsaklizott Edith Piaf LP-ről egy dalt. Az alábbi két mű hát így született. A zene első videónál: Les Trois Cloches, majd Bal Dans Ma Rue. (Az LP egy EMI- Columbia kiadás, é.n.)  Az elsőt én, a másodikat Janka kamerázta. Íme! →

_Újra együtt – Kiállításmegnyitó videó

A cím nem teljesen pontos abból a szempontból, hogy nem szó szerint a régi egyetemi alkotó gárda állt össze, hanem egy teljesen új. Viszont a cím abból a szempontból igenis megállja a helyét, hogy újra olyan emberek  találkoztak össze, akik érezve a hallgató élet kulturális deficitjét, nem ülnek ölbe tett kézzel! Ez év szeptemberében a korábbi hagyományokat követve megalakult a FEEK Alkotócsoportja.

→

_Deák tér – Sopron

Régen adós vagyok ezzel a posttal. Kb. három hete jártam otthon, ahol mint mindig, kiválóan éreztem magam. (A szauna, masszázs, lábmasszázs csak hab volt a tortán! ) Akkor Sopronból Pécsnek visszafelé bő fél órával korábban érkeztem a vasútállomásra, és kihasználva az időt, gyorsan megnéztem a felújított és frissen átadott Deák teret.
→

_„Nem változunk”*

Ma régi barátokkal találkoztam. Nem fogott rajunk az idő. Ugyanolyan kajlák és esetlenek vagyunk az egymás iránti öröm és szeretet kimutatásában, mint régen, mint tíz évvel ezelőtt. Jöhet a második baba, nőhet ki új ősz hajszál, az egyetem, és ami utána jött, nem vehetett ebből el semmit. Inkább csak hozzátett. Ahogy egyikünk megjegyezte: így harminc felé… Furcsa, nem érezzük.

*Zorán: Régimódi dal

_Országnak háza

Nem voltam még a Parlament épületében. Most vagyok. Fenntartható fejlődés konferencián. Első benyomás: az üléstermet csak a TV kamerák nagyítják föl. Kicsi. Laptopnak áram nincs. Wifi nekem nincs. Most lehet mondani, hogy tipikus, mármint, hogy ez az első, amit észreveszek. Hát ez van. Illetve… Az előttem lévő 68-as ülés kis tároló rekeszének fogantyújára (igazából egy lyuk, amibe bele lehet nyúlni, hogy lenyíljon a rekesz ajtaja) egy „Emlékezz! – 20 éves a csernobili atomkatasztrófa” matrica van ragasztva. (Ahogy otthon az ajtómra is.)  Plusz pont a feltehetően jobboldali képviselőnek! →

_Nem arcoskodás

Olyan sokat hallottam már az RTL Klub Póker Arc c. új kvízjátékáról, hogy muszáj volt legalább három részt megnéznem. A hír igaz: a Póker Arc nem arcoskodás. Jó. Annyit vállal, és annyit hoz, amennyit egy ilyen műsornak teljesítenie kell.

A játékosok egyike sem síkhülye, sem akadémikus. Inkább gondos válogatás eredményének tűnnek, ahol a rendező szerepekre választ színészeket. A feladat: az alany általános műveltségével képes legyen bizonyos százalékú jó választ adni, saját nyitott, beszédes természetét hozza, és legyen vevő egy kis ugratásra, amit egyébként már otthon, a baráti társaságban számtalanszor elgyakorolt. A többit a gyors, pontos játékmenet hozza magával. →