_Október 23.
Nem lepődtem meg az október 23-i TV nézettségi statisztikákon: buktak a forradalmi filmek, szárnyaltak a korábban rogyásig vetített popcorn mozik.
Ez számomra azt jelenti, hogy a TV nézők többsége nem volt kíváncsi a forradalmi megemlékezésekre, a harmadik Magyar Köztársaság kikiáltásának évfordulójára pedig még kevésbé. Nem szeretnék a nemzet lelkiismerete lenni, ezt már más magának vindikálja, ám egy rövid megjegyzés mégis kiszakad belőlem.
Ha október 23. valódi nemzeti ünnep, és ezt nekünk, valódi nemzeti ünnepként kell ünnepelnünk, akkor a nemzet többsége egyként emlékezik, egyként vesz részt az ünnepségeken, és tegyük fel, egyként nézi a TV-ben azt, amit ilyen ünnepkor szokás. Ám ennek ellenére mégsem ezt érzem, mégsem ezt tapasztalom, és mégsem ezt látom a nézettségi statisztikákon.
Tehát a fenti rövid okfejtésből az következik: 1.: mi nem vagyunk nemzet, 2.: de ha mégis, akkor október 23. nem működik.
A dolog egyszerűsítése fogadjuk el, nemzet vagyunk. Ez estben az ünneppel van a baj: kié október 23.? A forradalmároké? A csőcseléké? A meglincselteké? Netán egy új politikai rendszeré, és ezen belül az újonnan kikiáltott politikai elité? Vagy valami elvont szabadságkultuszé? Vagy csak öntudatlan magyar pr?
Félreértés ne essék: nem kívánok senkit sem megbántani. Csupán úgy gondolom, március 15-én, a karácsonyon, meg a szilveszteren túl nincsenek igazi ünnepeink. A többség hitének megfelelő egyházi ünnepek állam ünneppé avanzsálása pedig nem elegáns egy modern demokráciában.
Szomorú. Mi tehetünk róla.
Bejegyzés URL (trackback)
Hozzászólások RSS
Hozzászólások (RSS)
Lujobá!
Teljesen egyetértek veled. Engem mélységesen elszomorít, hogy folyamatosan újra és újra beleesünk abba a hibánkba, ami már évszázadok, talán ezredek óta áthatja a magyarságot: SZÉTHÚZÁS. Itt van egy ilyen nemzeti eseményünk és külön – külön, politikai szimpátiától függően „ünnepeljük” meg és az aktuális politikai eseményeket belevetítve igyexünk politika és társadalmi tőkét, előnyöket kovácsolni ebből. Szegény forradalmárok pedig forognak a sírjukban, hogy így kiforgatják azokat az értékeket, amikért az életüket adták…..
Ez van gyerekek, kommersz lesz lassan minden és így a nemzeti értékeink is. De miért kurvulunk el így? Mi a jó Istenért nem tudunk büszkék lenni magunkra, arra hogy MAGYAROK vagyunk, hogy értékeink vannak, nemcsak ma, hanem voltak és remélem, hogy lesznek még akár 1000 év múlva is. És nézzük meg nyugodtan, hogy más országok, akik pár száz éves történelemre tekintenek vissza, igazi gyökerek nélkül alkotnak példamutató nemzeti sajátosságokat/értékeket, és a polgárok (!!!) pedig igazán öntudatosan vállalják magukat. És kint lobog a nemzei zászlójuk a házuk homlokzatán. Míg nálunk szélsőjobbosnak titulálják aki nemzei lobogóval mutatkozik (sajnos ki is használják a tényleg szélsőjobbosok), vagy akár nemzeti viseletben van felöltözve….
Mi a megoldás? mit tehetünk? utalva Lujoba egyik az oldalon is megtalálható írására: GONDOLKODUNK és proaktív hozzáállással javítjuk ki ezeket a dolgokat és tesszük együtt mássé, szebbé ezt a Magyarországot!
[Válasz a hozzászólásra]