_Sör, csoki, sültkrumpli

Mondanom sem kell, rendben megérkeztünk, Janka is belátta, a repülés mégsem olyan vészes. A landolást követően hamarosan meg is érkeztünk a szállásunkra. Azon kívül, hogy pont a mi szobánk ajtaja szorult, és az egész épület légkondija fellettünk/mellettünk berregett, nem volt benne semmi kivetnivaló. (Amúgy a hely teljesen ok volt, kifoguk.) Amúgy nem nagyon zavart minket, a három napban a napi 6 óra alváson kívül nem voltunk a szobában.

Hűek maradtunk a hagyományokhoz: fél óra tus/pakolást követően irány a belváros! Húsz perc sem telt bele, szürcsöltük a sört a Delirium Tremens-ben, ahol egy kellemes francia-angol rockkoncertbe botlottunk. A hely egyébként arról nevezetes, hogy 2004-ben 2004-féle sörrel Guinnes rekorder lett. A 2004-féle sör még mind a mai napig elérhető, Magyarországról egyetlenként a 0.33-as Pécsi Szalon, ghánai és kubai társaihoz hasonlóan 9, azaz KILENC euróért. Ha arra tévedtek, és a Szalon mellett nem elég a csapolt választék, hanyag magyar angolsággal (Where is "THE BOOK"?!) hozzá lehet jutni a sörkatalógushoz. Nem kell meglepődni, minden sörhöz a hozzá járó poharat adják.
Másnap EP, ÁK, előadások, bemutatkozás, aztán szabad program. Egy izmosabb szenyó után (lásd a képen), Jankával körbejártuk a (bel)város egyik felét, aztán majd csak vasárnap a másikat.

Szombaton ugyanis Knokkéba vonatoztunk, hogy lássuk az Északi-tengert. Jó időben állítólag Anglia partjait is lehet látni, nekünk sajnos nem volt szerencsénk. De! Helyette hallhattunk igazi tengerzúgást, érezhettünk hideg északi szelet, és futkorászhattunk a fűvel benőtt homokdűnéken. (Éljen Hetty King! – Janka) Biciklit nem béreltünk, sajnáltuk a 20 Eurót két órára két bicikliért, pedig Hollandia alig másfél óra laza tekeréssel. Ez mind szép és jó is lett volna, ám ezúttal is gondoskodtam a váratlan eseményről.
Már majdnem szálltunk föl a Brüsszelbe tartó vonatra, mikor észrevettem: nincs meg a tárcám. Ami ugye önmagában nem lenne még baj, pénz nem nagyon volt benne, de az összes bank- és hitelkártya, jogsi, személyi, nem beszélve a személyes apróságokról. Pár perc múlva beugrott, hol hagytam. Már majdnem kiértünk a városból, amikor kihasználtam a lehetőséget, és egy kis kikötőben elmentem slozira. A WC ajtó 50 centessel nyílt, amit váltanom kellett a pultnál. Na, ott tettem le.

Az állomástól a tengerpart kb 30. perc gyalog, aztán még egy szűk óra, mire a város szélére érünk. Hát, hatkor talán még csak nem zárnak, gondoltam, mert ha igen, maradnom kellett volna még egy éjszakát, mert a követség csak hétfőn nyit. Reménykedtem. Húsz perc alatt visszaloholtunk a partig, ahol a biciklikölcsönző éppen zárt, onnan kis rádumálással kuncsorogtunk két biciklit, aztán tekerés! Fél hátre értünk oda, Janka mögöttem lemaradva egy öt perccel. Meglett! Visszafelé nyugodtan tekertünk a homokdűnék között a naplementében, éneklő sirályok hangja és a tenger morajlásának csoddálatos koncertje közepette. Hát mégis csak teljesült a vágyunk: biciklizni a tengerparton, és mindezért egy vasat sem kellett fizetnünk.
A vasárnap sokkal nyugodtabban telt: délelőtt nem különcködtünk, csatlakoztunk a csoporthoz; megnéztük az Atomiumot , erről egy kép. Gyula is csatlakozott a csoporthoz, mesélte, hogy az ’58-as brüsszeli világkiállítás egyes pavilonjait Magyarország a Balatonra vásárolta meg. Néhány még ma is látható. (Olvasva wikit, két éves restaurálás után 2006. február 18-án nyitották meg újra. A dátum csak azért érdekes, mert a nyitás után két nappal jártam először az Atomiumban. Akkor éppen korán sötétedett, és a gömbökön külső felén szép kis fények futottak körbe-körbe.)
Visszafelé beugrottunk a Midi-nél vasárnap szokásos vásárba (mint a pécsi csak jórészt, arab, algír, marokkói, és sok más nemzetiségű árussal), majd laza séta a belváorosba, sültkrumpli, egy-két üveg sör a Grote Markt-on (10 és 14 %-os), aztán haza.
Régen kapcsoltam ki magam ennyire, Gyula megint jót tett velem! A lehetőségért köszönet Gyulának mindkettőnk nevében!

– Szokatlan napsütés, sör, krumpli (kicsit többet tettem föl, mint szoktam, bocsi)

Cí­mkék: brüsszel | Bejegyzés URL (trackback) | Hozzászólások RSS