_Október 23.

Nem lepődtem meg az október 23-i TV nézettségi statisztikákon: buktak a forradalmi filmek, szárnyaltak a korábban rogyásig vetített popcorn mozik.
Ez számomra azt jelenti, hogy a TV nézők többsége nem volt kíváncsi a forradalmi megemlékezésekre, a harmadik Magyar Köztársaság kikiáltásának évfordulójára pedig még kevésbé. Nem szeretnék a nemzet lelkiismerete lenni, ezt már más magának vindikálja, ám egy rövid megjegyzés mégis kiszakad belőlem. →

_Gyantapor

Piazzola Night Clubját hallgatom immár sokadik verzióban. Meglepődtem: a szálló gyanta szagát kezdtem érezni a levegőben, amit csak az érezhet, aki vonós hangszeren játszik. De nem a Thomastikét, hanem annak a Hill gyantának a szagát, amit Laci bácsi, egykori tanárom hozott közel harminc éve Angliából. És mindezt kiegészíti az álltartó jellegzetes szaga: az azt borító finom bőrbe beitta magát a koncerteken használt arcszesz illata, és a vég nélküli gyakorlások minden izzadtsága. Jó lenne újra úgy játszani, mit régen!

_Bezárva

Kollega el. Én meg bezárva. A belső irodába, ahol dolgozom. Telefon: még fél óráig itt kell ücsörögnöm. Erőszakkal tartanak fogva! Most várok. (háromnegyed óra múlva szabadultam – update)

_Régi lemez, új számokkal

Az erdélyi magyar ügynek jót tesz majd OV Tőkés László melletti kampánykörútja.
A képlet egyszerű: az itthon baloldalinak kikiáltott RMDSZ, az Európai Néppárt tagja, (akárcsak a Fidesz), a jelenlegi állás szerint nem jut majd be az Európai Parlamentbe. Esélye talán csak akkor lenne, ha az erdélyi Tőkés hívek „átszavaznának” az „MSZP erdélyi csökevényének” (ez van, hallottam) kikiáltott RMDSZ jelöltjeire. Hozzáteszem, Tőkésnek is csak úgy lenne esélye, ha az RMDSZ hívei átszavaznának Tőkésre. Sajnos úgy néz ki, nem fognak, így nem lesz EP képviselete a romániai erdélyi magyarságnak. →

_Nők! Nők.

Kezdem megunni, hogy minden nő azért sír, hogy milyen kövér, vagy ha nem az, akkor biztos van olyan testtája, ahonnan fogyni szeretne. Nos. Hát nem kéne, mert:

• 1.) nem hinném, hogy az igazi nők photoshoppal készülnek, azaz egy nő attól szép, hogy úgy is néz ki, ahogy egy nőnek ki kell néznie
• 2.) nem igazán egészséges a csontsovány kivitel
• 3.) ha a kétség kívül szebbik nem elgondolkodik az evolúción – pláne, ha még utána is olvas – rájön, a nemes lovagok hosszú távra csak és kizárólag olyan párt választanak, akikről úgy vélik, alkalmasak lesznek az utódnemzésre, és annak fölnevelésére – persze ha csak egy éjszakai kufircról van szó…

Ja, ez a post egy nőknek szóló idióta reklám miatt íródott. Apropó! Ha reklám, és e témakör, ajánlom a Dove korábbi kampányát: Dove – igazi nőknek. Íme egy link, ami már nem a korábbi kampány része, de nagyjából idézi a piros pontot érő szellemiséget. (Az intrót ugorjátok át.)

_Befejeztük

Időt és energiát nem kímélve befejeztük Andi és Csaba esküvői, lagzis képeit. Janka remekelt, nem vitatom, hogy a látható munka oroszlánrészét magára vállalta. Sajna nekem jutott az alig látható háttértevékenység: átválogatás, raw-jpg generálás, díszcsomagolás elkészítése, na meg a "akkor most ezt hogyan kell csinálnom??" kérdésekre a válaszadás. Összeségében azonban nem bánom, mert Janka meglep egy-egy szokatlan, de kifejezetten jó meglátással, így frissítve a saját fotós szememet is. ( Azért olykor-olykor ragaszkodva egy-egy képhez bedobtam magam, pl. íme itt van ez. )
Sajnos eléggé megszenvedtem: a 18-50-es objektív egyik gyűrűje megrepedt, így nem teljesen egyenes az obi tengelye, melepő, de így a gép össze-vissza mért, mér. Na ezt akkor még nem vettem észre.
Elkészült a közös munkánk "védjegye", a photostory is, amely nem más, mint igényesen elkészített képek animálása zenére. Reméljük az ifjú házasok elégedettek lesznek. Szombaton kiderül. (Nagyon tetszett nekik – update 2007.10.28.)

_Sör, csoki, sültkrumpli

Mondanom sem kell, rendben megérkeztünk, Janka is belátta, a repülés mégsem olyan vészes. A landolást követően hamarosan meg is érkeztünk a szállásunkra. Azon kívül, hogy pont a mi szobánk ajtaja szorult, és az egész épület légkondija fellettünk/mellettünk berregett, nem volt benne semmi kivetnivaló. (Amúgy a hely teljesen ok volt, kifoguk.) Amúgy nem nagyon zavart minket, a három napban a napi 6 óra alváson kívül nem voltunk a szobában. →

_Repülőn

11 km magasan, kis hátszéllel 890 km/h, Linz fölött. Túl vagyok egy instant levesen, amit árulni kéne nemcsak repülőn, hanem boltokban is, mert sokkal jobban ízlett, mint a „földi” kaja. Talán az tette izgalmassá, hogy ebben azért volt a szárított, (előfőzött?) tésztán vmi más is: igazi szárított ízű „zöccségek”: borsó, kukorica, répa. Talán ennyi. Meg vmi zöld aprított. Hehehe…

Janka szokás szerint rárabolt, pedig váltig állította, nem kér semmit. Mindegy, 750 Ft (3euro) megérte, ilyet is kipróbáltam. (Amúgy már nem izgul annyira.)

Bár már jócskán sötét van, felszálláskor éppen azon az oldalon ültünk (jobb), ahol szépen látni lehetett a vidék által is „nagyra” becsült fővárosunkat. A panoráma különlegessége: pont fordultunk, tehát nem kellett nyaktörő pozitúrában lefelé nézni, a gép oldalára dőlve biztosította számunkra a totál képet. Lánchíd, Duna, Parlament, ilyenek…

Most egy kicsit rázkódunk… )

ui.: mindenki megnyugtatására: nem a gépen léptem föl mobillal a netre.